Műfaj: Shounen-ai, yaoi, novella
Páros: NamJin (Namjoon x Jin)
Figyelmeztetés: fiú x fiú szerelem
Korhatár: 12-13+
*Harmadik fél szemszögéből*
A Bangtan tagjainál szokássá vált már debüt óta, hogy mikuláskor megajándékozzák egymást. Bár...az első eléggé érdekesre sikeredett.
Nem beszéltek meg semmit, mindenki úgy gondolta, hogy csak saját magának jutott eszébe futárkodni. Ám amikor felébredtek, mindenki hatalmas mosollyal nyugtázta el magában, hogy bizony, mindenki meglepett mindenkit.
A 2013-as decemberi mikulás óta ajándékozzák meg egymást, mondhatni illegálisan. A cég nem jó szemmel nézte már az első eseményt sem, hiszen attól féltek a főnökök, hogy elhíznak a srácok, és akkor majd mit fognak mondani a rajongók?! Normális esetben mindannyian egyetértettek volna a vezetőség véleményeivel, de a decemberi időszakban mindegyikük magasról tett arra, mit gondoltak a "nagyok". Ha ők ünnepelni szerettek volna, ünnepeltek is!
Nem volt ez másképp az idei évben sem. Mindannyian külön-külön állították össze az édességekkel teli csomagokat, kivéve a csapat eommaját, és appaját, azaz Jin-t és NamJoon-t. Bár titokban -legalábbis a főnökökkel szemben- de ők már együtt voltak jó ideje, így együtt mentek el vásárolni a srácoknak, és együtt is csomagolták be a nyalánkságokat. Szerették egymást, és eleinte nagyon ezt nem merték kimutatni. Féltek a fiúk véleményétől, hogy hogyan fognak reagálni arra, hogy tényleg megvalósult egy rajongók által kreált ship. Mindenre számítottak, a legrosszabbakat is felhozták, de titkolózni sem szerettek volna, ugyanis nagyon nehéz volt. Heten össze voltak zárva nap mint nap, és ők ketten nem érhettek úgy egymáshoz, ahogy csak szerettek volna. Ezt még az is nehezítette, hogy nem egy szobában aludtak. Nem akartak ők többet, intimebbet, csak csókolni egymást, amíg bírják levegővel, és ki nem fulladnak, majd egymás karjában álomra hunyni szemeiket zavartalanul. De sajnos ez csak úgy valósulhatott meg, hogy amikor Yoongi a stúdióban éjszakázott, Jungkook pedig bealudt, ők bevackoltak Jinék szobájába, aztán Nam hamarabb felkelt, hogy időben áttudjon menni a saját ágyába, úgy, hogy ne találkozzon a morgós hyungjával.
Ez...kereken három hónapig futott náluk. Nem bírták tovább egymás nélkül és már aljasnak érezték magukat, amiért ígyis eddig titkolták a kapcsolatukat. Ezért az egyik koncert utáni napon, úgy döntöttek, hogy összehívják a bandát és kitálalnak. Nem gondoltak semmire, próbálták kizárni azt, hogy megvetik majd őket. És jól tették.
Hiszen...a srácok boldogabbak voltak mint valaha, amikor kiderült hogy megvalósult az eomma - appa páros. Emellett megkapták a kemény "szidást" is, amiért eddig nem mondták el. De hát...milyen fejmosást lehet ugyan kapni egy maknae linetól, egy happy virustól, és egy morgós Yoongitól? Az utóbbitól mondjuk, elég keményet, de ebben a helyzetben inkább csak a fejcsóválásban és a nevetésben vette ki a részét. Igen. Ő is boldog volt, és örült Leaderének, és hyungjának.
Tekintettel arra, hogy ne legyen feszengés a szobákat illetően, hamarosan megkapták az emelet túlsó végében lévő szobát, így Yoongi, Jungkookkal költözött össze, amit egyikőjük sem bánt. Szerették egymás társaságát, és jól elvoltak. Persze, ezt senki más nem tudta a bandán kívül.
A NamJin páros boldog volt, hogy végre közös a szobájuk, és több időt tölthettek el egymással. Szerették az összebújós, romantikus éjszakákat, és bár mindketten tudták, hogy szerelem van közöttük, négy hónap alatt egyikőjük sem mondta ki azt a bizonyos három tagú szót. Vártak a megfelelő pillanatra, hiszen nagyon jól tudták mennyire nagy a súlya annak, ha közlik egymással.
Nem beszéltek meg semmit, mindenki úgy gondolta, hogy csak saját magának jutott eszébe futárkodni. Ám amikor felébredtek, mindenki hatalmas mosollyal nyugtázta el magában, hogy bizony, mindenki meglepett mindenkit.
A 2013-as decemberi mikulás óta ajándékozzák meg egymást, mondhatni illegálisan. A cég nem jó szemmel nézte már az első eseményt sem, hiszen attól féltek a főnökök, hogy elhíznak a srácok, és akkor majd mit fognak mondani a rajongók?! Normális esetben mindannyian egyetértettek volna a vezetőség véleményeivel, de a decemberi időszakban mindegyikük magasról tett arra, mit gondoltak a "nagyok". Ha ők ünnepelni szerettek volna, ünnepeltek is!
Nem volt ez másképp az idei évben sem. Mindannyian külön-külön állították össze az édességekkel teli csomagokat, kivéve a csapat eommaját, és appaját, azaz Jin-t és NamJoon-t. Bár titokban -legalábbis a főnökökkel szemben- de ők már együtt voltak jó ideje, így együtt mentek el vásárolni a srácoknak, és együtt is csomagolták be a nyalánkságokat. Szerették egymást, és eleinte nagyon ezt nem merték kimutatni. Féltek a fiúk véleményétől, hogy hogyan fognak reagálni arra, hogy tényleg megvalósult egy rajongók által kreált ship. Mindenre számítottak, a legrosszabbakat is felhozták, de titkolózni sem szerettek volna, ugyanis nagyon nehéz volt. Heten össze voltak zárva nap mint nap, és ők ketten nem érhettek úgy egymáshoz, ahogy csak szerettek volna. Ezt még az is nehezítette, hogy nem egy szobában aludtak. Nem akartak ők többet, intimebbet, csak csókolni egymást, amíg bírják levegővel, és ki nem fulladnak, majd egymás karjában álomra hunyni szemeiket zavartalanul. De sajnos ez csak úgy valósulhatott meg, hogy amikor Yoongi a stúdióban éjszakázott, Jungkook pedig bealudt, ők bevackoltak Jinék szobájába, aztán Nam hamarabb felkelt, hogy időben áttudjon menni a saját ágyába, úgy, hogy ne találkozzon a morgós hyungjával.
Ez...kereken három hónapig futott náluk. Nem bírták tovább egymás nélkül és már aljasnak érezték magukat, amiért ígyis eddig titkolták a kapcsolatukat. Ezért az egyik koncert utáni napon, úgy döntöttek, hogy összehívják a bandát és kitálalnak. Nem gondoltak semmire, próbálták kizárni azt, hogy megvetik majd őket. És jól tették.
Hiszen...a srácok boldogabbak voltak mint valaha, amikor kiderült hogy megvalósult az eomma - appa páros. Emellett megkapták a kemény "szidást" is, amiért eddig nem mondták el. De hát...milyen fejmosást lehet ugyan kapni egy maknae linetól, egy happy virustól, és egy morgós Yoongitól? Az utóbbitól mondjuk, elég keményet, de ebben a helyzetben inkább csak a fejcsóválásban és a nevetésben vette ki a részét. Igen. Ő is boldog volt, és örült Leaderének, és hyungjának.
Tekintettel arra, hogy ne legyen feszengés a szobákat illetően, hamarosan megkapták az emelet túlsó végében lévő szobát, így Yoongi, Jungkookkal költözött össze, amit egyikőjük sem bánt. Szerették egymás társaságát, és jól elvoltak. Persze, ezt senki más nem tudta a bandán kívül.
A NamJin páros boldog volt, hogy végre közös a szobájuk, és több időt tölthettek el egymással. Szerették az összebújós, romantikus éjszakákat, és bár mindketten tudták, hogy szerelem van közöttük, négy hónap alatt egyikőjük sem mondta ki azt a bizonyos három tagú szót. Vártak a megfelelő pillanatra, hiszen nagyon jól tudták mennyire nagy a súlya annak, ha közlik egymással.
De menjünk vissza a jelenbe.
December 6.-a.
Egy fullasztó próbán estek át a srácok, és kimerülten értek haza, egy éttermi vacsora után. Bár fáradtak voltak, a dormba évre majdnem mindenki hatalmas örömmel, és aktivitással rohant a szobájába, hogy előkereshessék a csomagokat, és megajándékozhassák egymást. Nam és Jin csak kézen fogva sétáltak fel a falépcsőn, hogy ők is előszedhessék az édességbombákat a srácoknak, és egymásnak.
Rövid időn belül mindenki a nappali kanapéját koptatta, és nagy izgalomban nyújtogatták át egymásnak a csomagokat, és köszönték meg az ajándékozónak azokat. Szokásukhoz híven megnéztek egy olyan filmet, amit már ezerszer láttak, de még mindig ugyanolyan örömmel, és nevetéssel tudták bámulni a kijelzőt.
Jin, Nam ölében pihentette fejét, a fiatalabb pedig simogatta a fejét, arcát, néha egy-egy puszit hintve a dús ajkakra. Ujjaival körbefogta hajtincseit, azokkal játszadozva, akárcsak egy gyerek. Idilli volt a pillanat. Mindenki el volt, csöndben, nyugalomban. Nem történt semmi baj, végre jól tudták érezni magukat. Durva időszakon estek át, sokat próbáltak, forgattak, és szerepeltek, ezért az ilyen pillanatok aranyat értek, főleg a két hősszerelmesnek.
Namjoon kis időre lelépett a videofelvétel alatt, ugyanis készült valamivel szerelmének, hogy meglepje kicsit, és romantikázhassanak. Fél éve voltak együtt, ezért úgy döntött a leader, hogy annyi illatosított gyertyát gyújt meg, ahány hete együtt vannak -hiszen azért a napok száma elég sok lett volna-. Néhány rózsának a szirmait is elszórta, hogy tényleg gyönyörű legyen a látvány kedvesének. Amint végzett, visszament a srácokhoz, és izgatottan várta, hogy befejeződjön a felvétel.
Amikor vége lett a filmnek, Nam megragadta az idősebb csuklóját, és gyengéden vezette maga után társát, miközben elköszöntek a többiektől.
Jin nem tudta mire vélni, hogy hova a nagy sietség, és hogy miért ilyen hirtelen iramodott meg szerelme, ám mikor az ajtóban megérezte a kellemes cseresznyevirág illatot, számított valamire. Namjoon, Seokjin szeme elé helyezte tenyerét, az idősebb pedig lehunyta szemeit, és rábízta magát párjára.
-Készen állsz? -tette fel a kérdést hatalmas, széles mosollyal az arcán Nam
Jin csak egyetértően bólogatni kezdett, és elvette kedvese kezét pillái elől.
Az elé táruló gyönyörű kép könnyeket csalt elő szemeiből, és azonnal Namhoz fordult, nyakába bújtatva arcát, vállán csüngve. Sírt. Sosem kapott még senkitől sem olyan szépet, mint amilyet aznap, azon az estén a Leadertől. A fiatalabb csak kuncogva ölelte át szerelme derekát közelebb húzva testéhez, apró puszikat hintve a barna hajzuhatagba.
-Én...én még soha nem kaptam ennyire szépet. K...köszönöm Nam. -csak sírt az idősebb, élete választottjára nézve, miközben letörölgették arcáról a lefolyó, sós cseppeket.
-Nem kell megköszönnöd Édes! Ez...
-De igen! Úgy bánsz velem, mintha egy kincs lennék. És ezt sosem fog tudni meghálálni. -vágott szerelmének a szavába, miközben elkezdte tolni az ágy felé.
Amint lába érintkezett a matraccal, Nam leült, feljebb mászott a támláig, és hagyta, hogy Jin a csípőjére üljön. Lassan hajolt a fiatalabb ajkára, és épp hogy csak találkoztak a dús párnácskák, azonnal mozdultak mindketten, ütemesen, egyszerre mozogva. Végül Namjoon mélyített, és húzta közelebb magához párját. Jin úgy szorította a fiatalabbat a pólójánál, ahogyan csak tudta, mintha az élete múlt volna rajta. Mindkettőjük feje elködösült, csak menni akartak előre. Semmi nem érdekelte a párocskát, még az sem, hogy holnap borzasztóan fáradtak lesznek, és alig fognak tudni felkelni.
A levegőhiány, mely már régóta küzdött felettük, végül győzött, és hatalmas sóhajtások közepette szakadtak el egymástól.
Jin homlokát a másikéhoz támasztotta, aki hüvelykujjával simogatta felette lévő párja puha arcát.
-Jin!...
-Hm?!
-Szeretlekh!
Az legidősebbnek kitágultak a szemei, és újra könnyezni kezdett, de még mielőtt sírásba, majd újabb heves csókcsatába fulladtak volna, ő is közölte a másikkal:
-Én is szeretlek Nam! Nagyon! -mondata végén legördült egy sós kis gyémántcsepp a selymes bőrfelületen, majd ismét Nam dús ajkaira tapadt, aki fogadta a csókot.
Rövid időn belül mindenki a nappali kanapéját koptatta, és nagy izgalomban nyújtogatták át egymásnak a csomagokat, és köszönték meg az ajándékozónak azokat. Szokásukhoz híven megnéztek egy olyan filmet, amit már ezerszer láttak, de még mindig ugyanolyan örömmel, és nevetéssel tudták bámulni a kijelzőt.
Jin, Nam ölében pihentette fejét, a fiatalabb pedig simogatta a fejét, arcát, néha egy-egy puszit hintve a dús ajkakra. Ujjaival körbefogta hajtincseit, azokkal játszadozva, akárcsak egy gyerek. Idilli volt a pillanat. Mindenki el volt, csöndben, nyugalomban. Nem történt semmi baj, végre jól tudták érezni magukat. Durva időszakon estek át, sokat próbáltak, forgattak, és szerepeltek, ezért az ilyen pillanatok aranyat értek, főleg a két hősszerelmesnek.
Namjoon kis időre lelépett a videofelvétel alatt, ugyanis készült valamivel szerelmének, hogy meglepje kicsit, és romantikázhassanak. Fél éve voltak együtt, ezért úgy döntött a leader, hogy annyi illatosított gyertyát gyújt meg, ahány hete együtt vannak -hiszen azért a napok száma elég sok lett volna-. Néhány rózsának a szirmait is elszórta, hogy tényleg gyönyörű legyen a látvány kedvesének. Amint végzett, visszament a srácokhoz, és izgatottan várta, hogy befejeződjön a felvétel.
Amikor vége lett a filmnek, Nam megragadta az idősebb csuklóját, és gyengéden vezette maga után társát, miközben elköszöntek a többiektől.
Jin nem tudta mire vélni, hogy hova a nagy sietség, és hogy miért ilyen hirtelen iramodott meg szerelme, ám mikor az ajtóban megérezte a kellemes cseresznyevirág illatot, számított valamire. Namjoon, Seokjin szeme elé helyezte tenyerét, az idősebb pedig lehunyta szemeit, és rábízta magát párjára.
-Készen állsz? -tette fel a kérdést hatalmas, széles mosollyal az arcán Nam
Jin csak egyetértően bólogatni kezdett, és elvette kedvese kezét pillái elől.
Az elé táruló gyönyörű kép könnyeket csalt elő szemeiből, és azonnal Namhoz fordult, nyakába bújtatva arcát, vállán csüngve. Sírt. Sosem kapott még senkitől sem olyan szépet, mint amilyet aznap, azon az estén a Leadertől. A fiatalabb csak kuncogva ölelte át szerelme derekát közelebb húzva testéhez, apró puszikat hintve a barna hajzuhatagba.
-Én...én még soha nem kaptam ennyire szépet. K...köszönöm Nam. -csak sírt az idősebb, élete választottjára nézve, miközben letörölgették arcáról a lefolyó, sós cseppeket.
-Nem kell megköszönnöd Édes! Ez...
-De igen! Úgy bánsz velem, mintha egy kincs lennék. És ezt sosem fog tudni meghálálni. -vágott szerelmének a szavába, miközben elkezdte tolni az ágy felé.
Amint lába érintkezett a matraccal, Nam leült, feljebb mászott a támláig, és hagyta, hogy Jin a csípőjére üljön. Lassan hajolt a fiatalabb ajkára, és épp hogy csak találkoztak a dús párnácskák, azonnal mozdultak mindketten, ütemesen, egyszerre mozogva. Végül Namjoon mélyített, és húzta közelebb magához párját. Jin úgy szorította a fiatalabbat a pólójánál, ahogyan csak tudta, mintha az élete múlt volna rajta. Mindkettőjük feje elködösült, csak menni akartak előre. Semmi nem érdekelte a párocskát, még az sem, hogy holnap borzasztóan fáradtak lesznek, és alig fognak tudni felkelni.
A levegőhiány, mely már régóta küzdött felettük, végül győzött, és hatalmas sóhajtások közepette szakadtak el egymástól.
Jin homlokát a másikéhoz támasztotta, aki hüvelykujjával simogatta felette lévő párja puha arcát.
-Jin!...
-Hm?!
-Szeretlekh!
Az legidősebbnek kitágultak a szemei, és újra könnyezni kezdett, de még mielőtt sírásba, majd újabb heves csókcsatába fulladtak volna, ő is közölte a másikkal:
-Én is szeretlek Nam! Nagyon! -mondata végén legördült egy sós kis gyémántcsepp a selymes bőrfelületen, majd ismét Nam dús ajkaira tapadt, aki fogadta a csókot.
___
Boldog mikulást mindenkinek!!:3 ^^
Boldog mikulást mindenkinek!!:3 ^^
~Utólag is~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése