Figyelmeztetés: yaoi, fiú x fiú
Korhatár: 13+
Páros: VHope, JiKook
Ihlet: BTS Gayo pt. 3 (Indavideon fent van hun subbal: http://indavideo.hu/video/BTS_-_Gayo_Track_3_Hunsub) <---- Innen van a szöveg.
"Mint minden idol banda, és solo énekes életében, a miénkben is ugyanúgy felsorakoztak a különféle "műsorszereplések", cikis feladatokkal. Voltunk már Weekly Idolban, forgattunk sorozatokat is. Ám nem gondoltam volna, hogy ezeknél van gázosabb is."
Az egyik nap próba után, Jimin és Jin társaságában kimentünk gyorsan a teremből, hogy egy kis vizet vehessünk az automatából.
-Majd én kifizetem a tieteket is. -mint mindig, legidősebb hyungunk anyáskodott felettünk...de végülis, mi így fogadtuk el; szerettük azért, amilyen
-Köszönjük Hyung! -lihegett a kimerítő táncok után Jimin, és lecsúszott a fal mentén- Annyira fáradt vagyok, mindjárt elájulok.
-Igyál. -nyújtottam felé a vizes palackot, amit készségesen kivett a kezemből, majd szinte letépve a kupakot róla, a felét megitta, a másik felét pedig arcába borította- Ez szándékos volt?
Ő csak megvonta a vállát, majd noszogatni kellett ugyan, de megindult a próbaterem irányába.
A többiek már javában a fürdőben voltak, és zuhanyoztak, így mi is arra vettük az irányt.
Mivel összesen öt zuhanyzó volt, ezért két embernek mindig bekellett valakihez kéretszkednie. Általában Jimin is én voltunk ez a két személy. Miért is ne!? Mondjuk a törpe hyungomnak ezzel nem volt nagy baja; készségesen ment be Kookhoz, akivel lassan...fél éve lesznek együtt.
Na igen. Már debütkor látta mindenki, hogy ezek oda, meg vissza vannak egymásért, és lesz is valami, viszont arra nem gondoltunk, hogy két év kell ahhoz, hogy normálisan egymásra találjanak.
Vicces volt az összejövetelük. Aljas módon bezártuk őket a lakásba, mi meg elmentünk "vásárolni". Köztudott volt, hogy gyűlölték amikor csak kettesben voltak, mert látványosan zavarban voltak, és össze-vissza dadogtak. Sokszor derítettek az ilyenekkel jókedvre.
Na de. Vissza a két jómadárra. Otthon hagytuk őket egyedül a dormban, és mire visszaértünk, a nappali kanapéján, könnyes szemekkel csókolóztak. Abban a pillanatban az öt tag közül, senki nem tudta eldönteni, hogy miért itatják az egereket. Aztán elmagyarázták, hogy már annyira nehéz volt bevallaniuk az érzelmeiket, hogy elkezdtek sírni. Ilyet sem hallott még senki sem szerintem. Két bolond. Attól a naptól kezdve, valamilyen szinten hálásak nekünk, hogy közbeszóltunk.
Na jah...mire mentek volna nélkülünk....
Most pedig vissza a jelenbe. Nekik ezért nem is kell feszengeniük a fürdés miatt, mert bár nem alakítottak még ki intim pillanatokat -tudtunk szerint-, mióta beállt az együtt fürdős rendszer, ők párosan oldják meg. Én eddig még csak Hoseokkal, és Jinnel fürödtem együtt, előttük annyira nem szégyenlem magamat. Vagyis...a testemet. Jobban mondva. Jinnél.
J-Hope közelében vörös lesz a fejem, és elakad a szavam. Persze csak ha olyan témáról van szó, ami olyan dolgokról szól, ami hát...inkább nem részletezném. Na meg a bókokat sem tudom normálisan fogadni, ami Hyungnál elég sűrű.
Ebből...azt hiszem lelehet szűrni a felállást.
Amióta Jimin és Jungkook összejöttek, más fajta érzelmeket táplálok társam iránt. Mikor sikeresen létrejött a JiKook páros a bandában, utána olvastam az identitásoknak. Érdekelt, hogy miért dönt úgy egy férfi, hogy homoszexuális lesz, vagyis mi vezérli erre az útra. Az őszintét megvallva, semmi értelmes dolgot nem találtam. Volt ahol azt írták, ez egyfajta betegségnek felel meg, volt ahol azt állították, hogy lelki megterheltség esetén jöhet létre az emberekben az identitászavar.
Akkor nem foglalkoztam vele különösebben. Elolvastam, amiket találtam, és hagytam a búsban.
Viszont felkeltette a fantáziámat, ahogyan két férfit, nap mint nap láttam érintkezni, akik nem mellesleg szerelmi kapcsolatban állnak.
Számomra a legjobb barátot Jimin jelenti, őt pedig Hopi követte, aki miután Jungkook "elvette" tőlem legjobb barátomat, mindig mellettem volt. Jól esett a törődés, és az, hogy van kihez odabújni, ha rossz a kedvem, volt aki adjon egy homlokpuszit, és ez fordítva is működött. Kötődtünk egymáshoz. Lassan, ezalatt a fél év alatt, így kellett rájönnöm arra, hogy igenis vonzódom hozzá, mint férfihoz. Kialakult bennem egy vágyódás. Sokszor kerültünk kínos helyzetekbe, amik még ezelőtt nem lettek volna azok. Viszont miután feldolgoztam magamban minden ilyesfajta gondolatot, a puszikat, és az öleléseket is közeledésnek tekintettem. Holott szó sem volt semmi ilyenről. J-Hope sosem jött zavarba, stabil vezetőnek tűnt egy kapcsolatban.
A sima vonzalom is átment aztán már többe. Közelebb, és közelebb akartam kerülni hozzá, nem csak puszit akartam, hanem csókot, nem csak ölelést, hanem ölelkezést. Ez volt minden álmom.
Na de...újra vissza a jelenbe.
Jimin hamar eltűnt Kook zuhanyzója mögött, én pedig elmosolyodtam rajta. Aranyos pár egyébként.
Én is elkezdtem levetkőzni a tükörrel szemben. Először az izzadt trikómból bújtam ki, majd gyorsan leráncigáltam magamról a nadrágot is. A tükörrel szemben, egyetlen alsóban álltam és végigsimítottam hasamon. Semmi kocka. Bár a többiek sokszor megjegyzik, hogy egész szépen látszódnak, ennek ellenére én nem érzékelem őket. Megfordultam saját tengelyem körül, és már indultam volna Jin kabinja felé, amikor Hopi hangjára megkellett fordulnom.
-Nem jössz? -vonta fel szemöldökét
Kínosan elmosolyodtam, és elátkoztam magam ezerszer, amiért nem voltam gyorsabb. Mostanában sikerült kibújnom az együtt fürdés alól.
-De! Máris! -bólintottam, és amint visszadugta fejét a zuhanyba, összeszorítottam a szemeimet, és fogaimat, majd az ajtó előtt megállva levettem utolsó ruhadarabomat is, és vonakodva ugyan, de beléptem mellé.
-Azt hittem már sosem érsz ide. Régen fürödtünk már együtt. -mosolygott rám, ám én csak egyenesen magam elé meredtem
Tudom, hogy végignézett rajtam, tudom, éreztem a tekintetét, de legalább én ne nézelődjek.
-Jin hyunggal zuhanyoztam az utóbbi időben. -mondtam komolyan, közben a polcon pihenő tusfürdőből vettem, amelyik az enyém volt
-Használhatod az enyémet is. -kuncogott
-Nem használom el tőled, ha van nekem is. -mosolyogtam halványan
-Ami az enyém, az a tied is. Tudod...
-Tudom. -sóhajtottam
-Mi a baj? -ránéztem, és némi rémületet fedeztem fel azokban a gyönyörű, barna, csillogó szemekben
-Semmi. Elfáradtam. Ennyi az egész. -nyugtattam meg
-Akkor jó...-kisebb szünet állt be közöttünk, közben hallottam, ahogyan a mellettünk lévő kabinból kilép valaki- Egyébként-törte meg a csendet- régen néztünk már meg mondjuk egy filmet. Mit szólnál hozzá, hogy ha mindenki elaludt, beiktatnánk egy vígjátékot?
-Benne vagyok! -mondtam rögtön
Boldog voltam, hogy kicsit kettesben leszünk, ennek ellenére féltem is, mert a legutóbbi filmezésünknél is bealudtam, és az ölében keltem fel. Ciki volt.
-Ezt örömmel hallom. -vigyorgott
Újabb pár perces csend teremtődött, és csak a víz "zuhogása" töltötte be a teret.
-Egyébként nem értem miért panaszkodsz a testedre! Tökéletesen nézel ki. -ciccegett, és éreztem, hogy megint végignéz rajtam
Az arcom melegedni, égni kezdett, ennek következtében pedig vörösödni is.
-Jól vagy? -fordított maga felé, és úgy néztük egymás szemét
Csak bólintottam, és újra elfordultam, majd kiléptem a kabinból, azonnal a törölközőmért nyúlva. Villámsebességgel kezdtem el megszabadítani bőröm felületét a vízcseppektől, és elkezdtem felöltözni, amikor Hoseok is kilépett mellém. Felvettem a pulcsimat, szerencsémre a nadrág már rajtam volt, felkaptam a táskámat, és már ki is léptem az öltözőből. Kapucnimat fejemre tettem, hogy ne fázzak meg, ugyanis vizes volt a hajam, majd a kisbuszba beszállva, Yoongival, Jinnel, és Nammal vártunk a többiekre.
-Remélem semmi mocskosat nem művel a két kicsi...-mormogott Suga...fáradt volt, és morcos
Pár perc múlva megjelent Hopi is, akit kikérdeztek azonnal a szerelmi páros hollétéről.
-Mikor kijöttem, már törölköztek...vagyis egymást. -vetett zavart pillantásokat, mire mindannyian elnevettük magunkat...talán még Yoongi is
Behuppant mellém újonnan érkezett társam, és a mobilját vette elő.
-Keresünk filmet, míg nem jönnek Kookék? -mutatta a már betöltött oldalt
Biccentettem, és kezdtük volna a kutatást, amikor hangos nevetést fedeztünk fel.
-Akkor majd otthon. -mosolygott rám, én pedig rá, és amint felszállt két idióta barátunk, elindultunk haza...végre.
Épp a szobámban voltam, és öltöztem át, amikor kopogtak az ajtón.
-Gyere! -kiáltottam ki
Mil mindenkinek saját kis helye van a dormban, megbeszéltük, hogy úgy megyünk be bárkihez, ahogy akarunk. Ennek ellenére mindig kérünk engedélyt.
Körülbelül háromnegyed óra, azaz a fele sem telt le a videonak, amikor a hátamnál fogva magához húzott, és mellkasára tettem fejem. Sokkal kényelmesebb volt így, és jó érzés volt hallgatni szíve egyenletes dobogását, valamint érezni nyakamon szabályos levegővételét. Hajamba hintett egy aprócska puszit, majd hátamat kezdte simogatni.
-Legközelebb a te tusfürdődet használom. Jó az illatod. -duruzsolta mély, halk hangján
Csak mosolyogtam...mást nem tudtam. Picit feljebb kúsztam, és nyakhajlatába tettem fél arcomat, és átkaroltam mellkasánál.
-Régen voltunk már kettesben. -motyogta
-Ja...kellett...-erősítettem meg
Annyira jól éreztem magamat. Az illata csiklandozta az orromat, és jó érzéssel töltött el az is, hogy közel lehettem hozzá.
-Egyébként holnap forgatunk valamit...
-Mit? -kérdeztem vissza, hiszen én nem tudtam erről
-Nem tudom. Ennyit mondott Nam.
-Jó tudni.
Horkantott, és beállt egy újabb kis szünet.
-Ez a film szar. -jelentette ki kis idő elteltével
-Egyetértek. -nevettem fel halkan
Felakart ülni, ezért én is felkeltem róla, de ő visszarántott magához, így nagyon közel volt a fejünk egymáshoz. A szívem hevesebben kezdett verni, és elkezdtem vörösödni is. Beharaptam alsó ajkamat, ő pedig megnyalta száját, az enyémet vizslatva, néha felpillantva szemembe. Elkezdett közeledni, én pedig lassan hunytam le szemeimet, várva a csodára, amire már oly' rég vártam.
A lehelete súrolta ajkaimat, és égetett a vágy, hogy a párnáit az enyéimen tudhassam, de ekkor, mint a filmekben, zajokat hallottunk kintről, és azonnal eltávolodtunk egymástól. Hopi fel is állt mellőlem, és elkezdte kikapcsolni a TV-t. A léptek egyre csak közeledtek a nappali felé, majd megpillantottam az ajtóban Jimint.
-Mit csináltok ilyen későn? -dörzsölte meg a szemeit
-Filmeztünk. De nem volt jó döntés. -nevetett Hopi- És te...mi járatban?
-Mosdóba mentem, aztán megszomjaztam. És NE gondolj rosszra.
-Én? Soha... -kuncogott
Megforgatta szemeit a "kisebb" és intve egyet nekünk, elindult vissza a szobájába, amin jelenleg Kookkal osztozott. Nem bírtak meglenni egymás nélkül.
Én sem bírnék Hopi nélkül meglenni.
-Menjünk aludni. -szuszogtam
Már álltam volna fel a kanapéról, amikor sötét lett, és ijedtemben elengedtem egy hangosabb "visításnak" mondható hangot, majd csak két erős kar kulcsolódott derekam köré, ledöntve az ülőalkalmatosságra. Csak a körvonalát láttam a fölöttem lévőnek, de épp elég volt, hogy tudjam ki ő, hogy még mindig ugyanaz a személy van itt velem, aki ezelőtt.
Tenyerét megéreztem az arcomnál, én pedig rögtön belebújtam érintésébe. Éreztem, ahogy közeledik felém, majd a száját halántékomra nyomta, egy nagy puszit hagyva a bőrfelületen. Saját homlokát az enyémnek nyomta, majd orrunkat is összeérintette, sajátjával dörzsölve az enyémet. Szétnyíltak ajkaim, és aprót sóhajtottam, minek hatására megszüntette közöttünk az eddig tátongó űrt. Ajkai tökéletesen ráilletek enyéimre, és édesen, lassan mozgatta őket. Finomak voltak, édesek, akár a méz. Még nedveskés fürtjeimbe csúsztatta ujjait, közben számba való bejutásért könyörgött, amit rövid hezitálás után megadtam neki. Szenvedélyesen, és romantikusan csókóltuk egymást. Hatalmas álmom vált ezzel valóra, és elmondhatatlanul boldog voltam. Több perc után vált el tőlem, halk cuppanással, még egy édes, nyálas puszit hintve ajkaimra. Vártam, hogy mondd valamit, de percekig csak szuszogtunk.
-Gyönyörű vagy. -hagyták el párnáit a szavak, és felkelt rólam, majd lassan elsétált
Ez mégis mi a jó büdös ég volt Jung Hoseok? A kérdések megrohamozták elmémet, és nem hagytak nyugodni. Idegesen, hajamba túrva trappoltam fel a szobámba, és vágódtam be az ágyamba.
Mi volt ez az előbbi?
Reggel, mint egy zombi olyan voltam. Úgy öt órát aludhattam az éjszaka folyamán, ami valljuk be, nem túl sok. Megdörzsöltem szemeimet, és felkeltem az ágyamból. Belebújtam a mamuszomba, és lekocogtam az emeletről a konyhába, hogy valami ehetőt keressek a hűtőben.
-Jó reggelt! -köszönt rám Jin hyung, én pedig ugrottam egyet- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! -két kezét összetette, és odalépett hozzám- Jól vagy?
-Nem történt semmi! Neked is jó reggelt, Hyung! -mosolyogtam
A hűtőhöz léptem, és vettem elő vajat, majd a kenyértartóból vettem ki pár szelet kenyeret, és beletettem őket a pirítóba.
-Kérsz te is Jin?
-Elfogadom. -válaszolt rekedtes, álmos hangján- Bocsi, hogy nem kezdtem még neki a reggelinek, de rohadt korán van.
Miközben ezt mondta, már a kakaónkat készítettem, és felnéztem az órára. Reggel hat. Tehát ezért vagyok olyan fáradt. Még lett volna egy órám.
-Nem baj. Legalább hasznosat csinálok.
Kiszedtem a kis műszerből a pirított kenyereket, majd rákentem a vajat, és egy tányéron Hyungom elé tettem mindent, és leültem vele szemben. Nem reggeliztünk még ketten a két és fél év alatt, az is biztos.
Nem beszélgettünk, csak tömtük magunkba az általam elkészített, igen sovány kis élelmet. Amikor befejezte Jin az evést, illedelmesen megköszönte, és a nappaliba ment, ahol hallottam, hogy felcsukta a TV-t, eszembe jutott a tegnap.
Még mindig csak egy kérdésem van ezzel kapcsolatban: Mi a jó ég volt ez az este?
Ahogyan felidéztem az eseményeket, ujjaimat reflexből simítottam puha párnáimra, és kicsit bele is mosolyogtam. Annyira jó volt. Feltöltődtem. Mosolyogva hagytam el a kakaóm kíséretében a konyhát. Bár nem értettem semmit, nagyon-nagyon boldog voltam. Ahogy felsétáltam a lépcsőn, és elhaladtam Jimin szobája előtt, beszédet hallottam. Nem akartam hallgatózni, de égetett a kíváncsiság, így megálltam az ajtó előtt.
-Olyan vagy mint egy nyuszi. -Jimin kuncogott, aztán pici csönd állt be...gondolom csókolóztak
-Jimin...nem kéne. -hallottam meg Jungkook fáradt hangját is
-Nem tennék veled semmit tudod jól. Féltelek, és amíg azt nem mondod szeretnéd, addig nem érek hozzád, úgy! -hangja komoly volt, és biztos voltam benne, hogy mélyen a kisebb szemébeszemébe nézve mondja mindezt
-Annyira szeretlek Jimin!
-Én is Téged, pici Kookie! -újabb csend ült a szobára, majdnem megkönnyeztem a végét, amikor ajtónyitódásra figyeltem fel
Hoseok szobájának ajtaja.
Kérdő tekintettel nézett rám, mikor meglátta, hogy hol állok, majd lábujjhegyen futott oda hozzám.
-Na mi az? Action van? -nézett rám fáradt, mégis energikus arccal
Csak álltam, és néztem tökéletes vonásait. Ő is rám nézett, majd elmosolyodott, és tenyerét arcomra fektette, hüvelykujjával megsimogatva bőrömet. Belebújtam újra az érintésébe, mint egy kiscica...éppen csak nem doromboltam. Lehunytam szemeimet, és kiélveztem a pillanatot. Hirtelen másik keze is a fejemre került, és ajkai is ráfeküdtek a sajátjaimra. Mindössze, egy gyors puszi volt, és már el is vált, aztán pedig eltűnt, de nekem borzasztóan sokat jelentett.
A sokkos állapotból visszatérve, elindultam a fürdőbe, hogy kezdjek valamit a fejemmel, de Nam megállított, a szobájából kilépve.
-TaeTae! Nyolckor indulunk! Gondolom Hopi tájékoztatott.
Bólintottam, majd elengedett, és miután átadtam neki a kezemben szorongatott bögrémet, elmerültem a fürdő világában.
-Srácok! Itt a busz, gyertek! -kiáltott a drága leader Hyungunk, és mindenki szaladt is ki a házból
Beszálltunk a járműbe, és indultunk Szöul másik felébe.
Az út unalmas volt, csak Jimin és Kook romantikázását lehetett hallani hátulról, amin Suga elkezdett öklendezni, mi Hopival csak jókat mosolyogtunk, a többiek pedig nem vették észre, mert elöl ültek.
Amikor odaértünk, a szokásainknak megfelelően, bementünk az épületbe, köszöntünk, aztán keresztül mentünk a sminkes szobán, és az apró mikrofonokat felszerelték a ruháinkra.
Amikor elkezdtük a forgatást, megtudtuk, hogy koreai drámákból lesznek betétdalok lejátszva, és kikell majd találni, hogy melyik sorozatban van az adott szám, valamint elő is kell azt adni.
Egy kis tartóban voltak az összehajtott papírok, melyeken a címek, és szereplők szerepeltek. Kihúztuk őket, és mindenki sorban felolvasta, hogy mi szerepel az ő cetlijén. Nekem a Secret Gardenből, HaJiwon-t kellett játszanom, azaz a női főszereplőt. Kíváncsian vártam, hogy ki lesz a párom, és csak reméltem, hogy nem kell majd Hoseokkal eljátszanom ezt a srácok és kamerák előtt. Mindenki elmondta sorban, és amikor Hopi is felolvasta a sajátját, és megtudtam, hogy ugyanúgy a Secret Gardenből fog játszani, csak ő a férfi főszereplőt, Hyunbin-t, a földhöz vágtam a papíromat, és kisebb roham jött rám. Már csak abban reménykedtem, hogy nem azt a részt kell bemutatnunk, amire én eddig számítottam. Persze, amikor elmentünk megnézni az adott drámákból kivágott részeitrészeket, PD-Nim kitalálta, hogy mit nem szeretnék, és természetesen a "majdnem csók jelenet" az, amit elkellett játszanunk.
Vonakodva hagytam ott a gépet, és mentem vissza a már előkészített gumilepedőhöz. Hoseok feszültségmentesen beszélt a kamerának, én viszont egyre csak siettettem, miközben ő folyton csak azt hajtotta, hogy aprólékosan végezzem a munkám.
Lefeküdt a matracra felhúzott lábakkal, én pedig átkulcsoltam a térde alatt a kezeimet, pont úgy, ahogyan azt HaJiwon is tette, Hyunbinnak. Persze, nem is ő lenne, ha nem rontaná el...
De amikor másodjára próbáltuk, sajnos, vagy nem sajnos, minden ment zökkenőmentesen, és elkezdte mondani a szövegét:
-Ha jól fogom csinálni, megbánod.
Mikor nyílt az ajtó, Hopit pillantottam meg.
-Akkor filmezünk? -mosolygott
-Persze, csak felöltözök. -viszonoztam gesztusát, majd levettem magamról az utcai viseletemet, és pizsamát öltöttem magamra...ami egy melegítő alsó volt, és egy póló- Mehetünk.
Halkan lépdeltünk le a lépcsőn, hogy ne ébresszük fel a többieket, majd jobbra fordultunk, hogy betérjünk a nappaliba. Én azonnal becéloztam a kanapé sarkát, és egy takarót magamhoz véve széthajtottam azt, míg Hopi bekalibrálta a TV-t. Mondott egy film címet, amit nem is ismertem, de nem is igazán figyeltem arra amit mondott. Csak elejtettem egy félhangos "igen"-t, majd a takarót megemelve vártam, hogy jöjjön mellém. Elindította a filmet, és a távirányítóval a kezében, bebújt a lepedő alá és félig fekvő, félig pedig ülő pozícióba helyezkedett, hátát a támlának döntve. Én tenyeremmel támasztottam fejemet és úgy néztem a kijelzőt.
-Akkor filmezünk? -mosolygott
-Persze, csak felöltözök. -viszonoztam gesztusát, majd levettem magamról az utcai viseletemet, és pizsamát öltöttem magamra...ami egy melegítő alsó volt, és egy póló- Mehetünk.
Halkan lépdeltünk le a lépcsőn, hogy ne ébresszük fel a többieket, majd jobbra fordultunk, hogy betérjünk a nappaliba. Én azonnal becéloztam a kanapé sarkát, és egy takarót magamhoz véve széthajtottam azt, míg Hopi bekalibrálta a TV-t. Mondott egy film címet, amit nem is ismertem, de nem is igazán figyeltem arra amit mondott. Csak elejtettem egy félhangos "igen"-t, majd a takarót megemelve vártam, hogy jöjjön mellém. Elindította a filmet, és a távirányítóval a kezében, bebújt a lepedő alá és félig fekvő, félig pedig ülő pozícióba helyezkedett, hátát a támlának döntve. Én tenyeremmel támasztottam fejemet és úgy néztem a kijelzőt.
Körülbelül háromnegyed óra, azaz a fele sem telt le a videonak, amikor a hátamnál fogva magához húzott, és mellkasára tettem fejem. Sokkal kényelmesebb volt így, és jó érzés volt hallgatni szíve egyenletes dobogását, valamint érezni nyakamon szabályos levegővételét. Hajamba hintett egy aprócska puszit, majd hátamat kezdte simogatni.
-Legközelebb a te tusfürdődet használom. Jó az illatod. -duruzsolta mély, halk hangján
Csak mosolyogtam...mást nem tudtam. Picit feljebb kúsztam, és nyakhajlatába tettem fél arcomat, és átkaroltam mellkasánál.
-Régen voltunk már kettesben. -motyogta
-Ja...kellett...-erősítettem meg
Annyira jól éreztem magamat. Az illata csiklandozta az orromat, és jó érzéssel töltött el az is, hogy közel lehettem hozzá.
-Egyébként holnap forgatunk valamit...
-Mit? -kérdeztem vissza, hiszen én nem tudtam erről
-Nem tudom. Ennyit mondott Nam.
-Jó tudni.
Horkantott, és beállt egy újabb kis szünet.
-Ez a film szar. -jelentette ki kis idő elteltével
-Egyetértek. -nevettem fel halkan
Felakart ülni, ezért én is felkeltem róla, de ő visszarántott magához, így nagyon közel volt a fejünk egymáshoz. A szívem hevesebben kezdett verni, és elkezdtem vörösödni is. Beharaptam alsó ajkamat, ő pedig megnyalta száját, az enyémet vizslatva, néha felpillantva szemembe. Elkezdett közeledni, én pedig lassan hunytam le szemeimet, várva a csodára, amire már oly' rég vártam.
A lehelete súrolta ajkaimat, és égetett a vágy, hogy a párnáit az enyéimen tudhassam, de ekkor, mint a filmekben, zajokat hallottunk kintről, és azonnal eltávolodtunk egymástól. Hopi fel is állt mellőlem, és elkezdte kikapcsolni a TV-t. A léptek egyre csak közeledtek a nappali felé, majd megpillantottam az ajtóban Jimint.
-Mit csináltok ilyen későn? -dörzsölte meg a szemeit
-Filmeztünk. De nem volt jó döntés. -nevetett Hopi- És te...mi járatban?
-Mosdóba mentem, aztán megszomjaztam. És NE gondolj rosszra.
-Én? Soha... -kuncogott
Megforgatta szemeit a "kisebb" és intve egyet nekünk, elindult vissza a szobájába, amin jelenleg Kookkal osztozott. Nem bírtak meglenni egymás nélkül.
Én sem bírnék Hopi nélkül meglenni.
-Menjünk aludni. -szuszogtam
Már álltam volna fel a kanapéról, amikor sötét lett, és ijedtemben elengedtem egy hangosabb "visításnak" mondható hangot, majd csak két erős kar kulcsolódott derekam köré, ledöntve az ülőalkalmatosságra. Csak a körvonalát láttam a fölöttem lévőnek, de épp elég volt, hogy tudjam ki ő, hogy még mindig ugyanaz a személy van itt velem, aki ezelőtt.
Tenyerét megéreztem az arcomnál, én pedig rögtön belebújtam érintésébe. Éreztem, ahogy közeledik felém, majd a száját halántékomra nyomta, egy nagy puszit hagyva a bőrfelületen. Saját homlokát az enyémnek nyomta, majd orrunkat is összeérintette, sajátjával dörzsölve az enyémet. Szétnyíltak ajkaim, és aprót sóhajtottam, minek hatására megszüntette közöttünk az eddig tátongó űrt. Ajkai tökéletesen ráilletek enyéimre, és édesen, lassan mozgatta őket. Finomak voltak, édesek, akár a méz. Még nedveskés fürtjeimbe csúsztatta ujjait, közben számba való bejutásért könyörgött, amit rövid hezitálás után megadtam neki. Szenvedélyesen, és romantikusan csókóltuk egymást. Hatalmas álmom vált ezzel valóra, és elmondhatatlanul boldog voltam. Több perc után vált el tőlem, halk cuppanással, még egy édes, nyálas puszit hintve ajkaimra. Vártam, hogy mondd valamit, de percekig csak szuszogtunk.
-Gyönyörű vagy. -hagyták el párnáit a szavak, és felkelt rólam, majd lassan elsétált
Ez mégis mi a jó büdös ég volt Jung Hoseok? A kérdések megrohamozták elmémet, és nem hagytak nyugodni. Idegesen, hajamba túrva trappoltam fel a szobámba, és vágódtam be az ágyamba.
Mi volt ez az előbbi?
Reggel, mint egy zombi olyan voltam. Úgy öt órát aludhattam az éjszaka folyamán, ami valljuk be, nem túl sok. Megdörzsöltem szemeimet, és felkeltem az ágyamból. Belebújtam a mamuszomba, és lekocogtam az emeletről a konyhába, hogy valami ehetőt keressek a hűtőben.
-Jó reggelt! -köszönt rám Jin hyung, én pedig ugrottam egyet- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! -két kezét összetette, és odalépett hozzám- Jól vagy?
-Nem történt semmi! Neked is jó reggelt, Hyung! -mosolyogtam
A hűtőhöz léptem, és vettem elő vajat, majd a kenyértartóból vettem ki pár szelet kenyeret, és beletettem őket a pirítóba.
-Kérsz te is Jin?
-Elfogadom. -válaszolt rekedtes, álmos hangján- Bocsi, hogy nem kezdtem még neki a reggelinek, de rohadt korán van.
Miközben ezt mondta, már a kakaónkat készítettem, és felnéztem az órára. Reggel hat. Tehát ezért vagyok olyan fáradt. Még lett volna egy órám.
-Nem baj. Legalább hasznosat csinálok.
Kiszedtem a kis műszerből a pirított kenyereket, majd rákentem a vajat, és egy tányéron Hyungom elé tettem mindent, és leültem vele szemben. Nem reggeliztünk még ketten a két és fél év alatt, az is biztos.
Nem beszélgettünk, csak tömtük magunkba az általam elkészített, igen sovány kis élelmet. Amikor befejezte Jin az evést, illedelmesen megköszönte, és a nappaliba ment, ahol hallottam, hogy felcsukta a TV-t, eszembe jutott a tegnap.
Még mindig csak egy kérdésem van ezzel kapcsolatban: Mi a jó ég volt ez az este?
Ahogyan felidéztem az eseményeket, ujjaimat reflexből simítottam puha párnáimra, és kicsit bele is mosolyogtam. Annyira jó volt. Feltöltődtem. Mosolyogva hagytam el a kakaóm kíséretében a konyhát. Bár nem értettem semmit, nagyon-nagyon boldog voltam. Ahogy felsétáltam a lépcsőn, és elhaladtam Jimin szobája előtt, beszédet hallottam. Nem akartam hallgatózni, de égetett a kíváncsiság, így megálltam az ajtó előtt.
-Olyan vagy mint egy nyuszi. -Jimin kuncogott, aztán pici csönd állt be...gondolom csókolóztak
-Jimin...nem kéne. -hallottam meg Jungkook fáradt hangját is
-Nem tennék veled semmit tudod jól. Féltelek, és amíg azt nem mondod szeretnéd, addig nem érek hozzád, úgy! -hangja komoly volt, és biztos voltam benne, hogy mélyen a kisebb szemébeszemébe nézve mondja mindezt
-Annyira szeretlek Jimin!
-Én is Téged, pici Kookie! -újabb csend ült a szobára, majdnem megkönnyeztem a végét, amikor ajtónyitódásra figyeltem fel
Hoseok szobájának ajtaja.
Kérdő tekintettel nézett rám, mikor meglátta, hogy hol állok, majd lábujjhegyen futott oda hozzám.
-Na mi az? Action van? -nézett rám fáradt, mégis energikus arccal
Csak álltam, és néztem tökéletes vonásait. Ő is rám nézett, majd elmosolyodott, és tenyerét arcomra fektette, hüvelykujjával megsimogatva bőrömet. Belebújtam újra az érintésébe, mint egy kiscica...éppen csak nem doromboltam. Lehunytam szemeimet, és kiélveztem a pillanatot. Hirtelen másik keze is a fejemre került, és ajkai is ráfeküdtek a sajátjaimra. Mindössze, egy gyors puszi volt, és már el is vált, aztán pedig eltűnt, de nekem borzasztóan sokat jelentett.
A sokkos állapotból visszatérve, elindultam a fürdőbe, hogy kezdjek valamit a fejemmel, de Nam megállított, a szobájából kilépve.
-TaeTae! Nyolckor indulunk! Gondolom Hopi tájékoztatott.
Bólintottam, majd elengedett, és miután átadtam neki a kezemben szorongatott bögrémet, elmerültem a fürdő világában.
-Srácok! Itt a busz, gyertek! -kiáltott a drága leader Hyungunk, és mindenki szaladt is ki a házból
Beszálltunk a járműbe, és indultunk Szöul másik felébe.
Az út unalmas volt, csak Jimin és Kook romantikázását lehetett hallani hátulról, amin Suga elkezdett öklendezni, mi Hopival csak jókat mosolyogtunk, a többiek pedig nem vették észre, mert elöl ültek.
Amikor odaértünk, a szokásainknak megfelelően, bementünk az épületbe, köszöntünk, aztán keresztül mentünk a sminkes szobán, és az apró mikrofonokat felszerelték a ruháinkra.
Amikor elkezdtük a forgatást, megtudtuk, hogy koreai drámákból lesznek betétdalok lejátszva, és kikell majd találni, hogy melyik sorozatban van az adott szám, valamint elő is kell azt adni.
Egy kis tartóban voltak az összehajtott papírok, melyeken a címek, és szereplők szerepeltek. Kihúztuk őket, és mindenki sorban felolvasta, hogy mi szerepel az ő cetlijén. Nekem a Secret Gardenből, HaJiwon-t kellett játszanom, azaz a női főszereplőt. Kíváncsian vártam, hogy ki lesz a párom, és csak reméltem, hogy nem kell majd Hoseokkal eljátszanom ezt a srácok és kamerák előtt. Mindenki elmondta sorban, és amikor Hopi is felolvasta a sajátját, és megtudtam, hogy ugyanúgy a Secret Gardenből fog játszani, csak ő a férfi főszereplőt, Hyunbin-t, a földhöz vágtam a papíromat, és kisebb roham jött rám. Már csak abban reménykedtem, hogy nem azt a részt kell bemutatnunk, amire én eddig számítottam. Persze, amikor elmentünk megnézni az adott drámákból kivágott részeitrészeket, PD-Nim kitalálta, hogy mit nem szeretnék, és természetesen a "majdnem csók jelenet" az, amit elkellett játszanunk.
Vonakodva hagytam ott a gépet, és mentem vissza a már előkészített gumilepedőhöz. Hoseok feszültségmentesen beszélt a kamerának, én viszont egyre csak siettettem, miközben ő folyton csak azt hajtotta, hogy aprólékosan végezzem a munkám.
Lefeküdt a matracra felhúzott lábakkal, én pedig átkulcsoltam a térde alatt a kezeimet, pont úgy, ahogyan azt HaJiwon is tette, Hyunbinnak. Persze, nem is ő lenne, ha nem rontaná el...
De amikor másodjára próbáltuk, sajnos, vagy nem sajnos, minden ment zökkenőmentesen, és elkezdte mondani a szövegét:
-Ha jól fogom csinálni, megbánod.
-Kim TaeHyung mikor lett ilyen szép?
-Talán a múlt évtől?
-Miért csinálod ezt? Csak vicceltem.
Amikor teljesítettük a feladatot úgymond a többiek "produkciója" alatt lélegeztem fel. Visszagondoltam az egész szituációra. Mikor felült, és olyan közel került az arcomhoz...éreztem a leheletét, az illatát, mely csiklandozta az orromat, és jó érzéssel töltött el. Aztán amikor beszélni kezdett, és láthattam azt a gyönyörű J-Hope mosolyt. Mindig ezt akarom nézni. Örökké. Nem akarok mást, csak őt. Rá van szükségem! Hatalmas fájdalommal löktem el magamtól, és abban a percben bármit megadtam volna azért, hogy csókjelenet legyen a drámában, ne pedig csak majdnem csók. Újra érezni szerettem volna azokat a csodás ajkakat, melyek simogatták, kényeztették az enyéimet, a fogait, mellyel lágyan, és kedvesen harapdálja a párnáimat, bejutásért esedezve.
Az egyetlen bajom még mindig az volt, hogy nem tudom miért tette, és miért tűnt el minden csókunk után...ami ebben a két napban történt. Két nap alatt többet csókolóztam, mint eddig egész életemben.
Végül, már csak annyit vettem észre, hogy az elköszönésnél járunk, azaz, végeztünk mára a munkával. Hála az Istennek! Amint hazaérünk, kifaggatom Hopit.
Az ágyamban vagyok betakarózva. Hogy kerültem ide, és miért vagyok betakarva?
Felültem és szokás szerint megdörzsöltem a szemeimet. Átaludtam volna az egész utat?
Már épp bújtam volna ki a melengető anyaghegyek mögül, amikor valaki benyitott.
Hoseok volt az.
-Jót aludtál? -kérdezte mosolyogva, egy bögrét tartva a kezében- Hoztam kávét.
-Veled jobbat tudtam volna...-motyogtam- Köszi. Tedd le! -utasítottam, ő pedig cselekedett, majd odajött mellém, és megigazította az ágyneműmet- Beszélünk?
-Beszéljünk! -vigyorgott- Miről szeretnél BESZÉLNI?
-Ne nézz hülyének...
-Most mi van?
-Hoseok mi volt ez a tegnapi, és mai? -vontam fel szemöldökömet
-Nem tudom mire gondolsz...
-De igenis tudod!
Kaján mosoly húzódott arcára, és egy másodperc alatt tapadt ajkaimra, finoman megszívva párnáimat, majd elengedte őket.
-Erre gondoltál? -vigyorgott
Nem mondtam semmit.
-Elég butácska vagy ha nem tudod mit jelent...
Felkaptam a fejemet, és szemeibe néztem. Eltátottam a számat, és csak néztem azokat a gyönyörű, mélybarna, csillogó íriszeket, valamint a legszebb mosolyát amit eddig felém villantott.
-Sze...ret...lek! -mondta tagoltan, lassan, kissé halkan is, ami még romantikusabbá tette az egész pillanatot
A szívem hevesen vert, majd' kiszakadt a mellkasomból. Kezét megfogtam, és oda vezettem, ahol dübörgő szervem volt.
-É...érzed ezt? -dadogtam, mint egy hülye gyerek, pedig nem voltam az
Nem hülye voltam...hanem menthetetlenül szerelmes.
-Hogyne. -kuncogott
-Ez miattad van.
-De ugye jól vagy? -váltott át komoly hangnemre
-Szeretlek! -átkaroltam a nyakát, és közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókoljam, és most én kezdeményezzek
Kezeit lecsúsztatta oldalamon, egyenesen le a fenekemig. Megemelt, és az ölébe húzott, én pedig átkulcsoltam a derekát lábammal, és úgy puszilgattam a már duzzadt ajkait. Mikor beleunt, átvette az irányítást, és édesen, finoman, óvatosan megharapta az alsó ajkamat. Beengedtem nyelvét az enyém mellé, hogy azok heves harcot vívhassanak, és ezzel csodás érzést adjanak nekünk. Fölé kerekedtem, így fejét megkellett emelnie, hogy ne szakadjon el tőlem.
Annyira szép volt a pillanat...annyira idilli. Egy filmben éreztem magam, ahol minden szép, minden jó. Ahol az ember, csak párja mézédes, vörös ajkaira koncentrál, és azt kényezteti nagy hévvel.
Borzasztóan élveztem azt, hogy egy férfival voltam. Egy nő, nem lett volna képes ilyet megadni nekem. Ő viszont, minden elképzelésemet, vágyamat felülmúlta. Túltett mindenen, amin csak lehetett. Bebizonyosodott, hogy nekem ő az éltető erő.
Lassan, és kisebb bánattal váltam el azoktól a csodát nyújtó szervektől, melyeket egész nap tudtam volna csókolni.
Homlokunkat egymásnak döntöttük, orrunkkal egymást simogattuk, élveztük a másikat.
-Mióta vonzódsz hozzám? -kérdezte, halkan, szuszogva, puszit nyomva megkínzott ajkamra
-Mióta Jimin és Kook összejött. Azóta...megváltozott a véleményem rólad.-nyomtam én is puszit szájára- És te hozzám?
-Ne nézz hülyének...de azóta, amióta a Rookie Kingben szájra puszit kellett adnunk egymásnak.
Teljesen ledöbbentem. Nem tudtam értelmes mondatot összetenni a fejemben.
-Azért nem mondtam el, mert borzasztóan féltem az elutasítástól...aztán amikor kezdtem látni rajtad, hogy netalántán érdekellek...próbáltam közelebb kerülni hozzád.
-Hülye vagy... -jelentettem ki
-Na...miért is?
-Mert ha elmondod...
-Ha elmondom?
-Ha elmondod akkor lehet rég együtt lennénk... -morogtam
-De bezzeg te sem mondtad volna el hamarabb...-fújta fel az arcát
-Mindketten hülyék vagyunk azt hiszem.
-Nahát...beleestem egy hülyébe...
-Csak úgy, mint én. -suttogtam ajkaira, majd arca két oldalát tenyereim közé véve, romantikus csókba hívtam, eldőlve vele az ágyamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése