Szereplők: BTS, Coni (Weekly Idol m.vezetője), Kim Heechul (SuJu)
Műfaj: shounen ai, yaoi
Korhatár: 12+
Figyelmeztetés: homoszexualitás, csók
Páros: JungHope, J-Kook
FIGYELEM!: A PÁRBESZÉDEK VALÓSAK (NÉHOL ELTÉR), ÉS A MŰSOR RÉSZE A TÖRTÉNETNEK!
A FORDÍTÁS NEM SAJÁT:
VIDEO: https://youtu.be/H94Oppz7g2k
#K-Flyers Fansub 2#
*J-Hope szemszögéből*
A mai napon a Weekly Idolban fogunk szerepelni. Az őszintét megvallva, már vártam, hogy meghívjanak minket. Szeretem az ilyen műsorokat, mindig viccesek a feladatok, jófejek a műsorvezetők, és a banda is együtt van...na meg...kapunk kaját.
Nem sokára indulás van a stúdióba, de én még mindig a kitárt ajtajú szekrényem előtt állok, és szemeimmel már legalább negyvenedjére futom végig az összes polcot...
Ez az én vesztem...a ruhaválasztás.
-Hobi hyung, tíz perced van! -kiabált szobámba a Maknae
Szóval tíz perc...nem több, nem kevesebb.
Gyorsan megragadtam egy szaggatott farmert, egy fehér pólót, és egy farmerdzsekit.
Tökéletes...csak nem értem ez fél órával ezelőtt miért nem felelt meg nekem...
Próbáltam minél tempósabban öltözködni, és lesietni, felvenni még a cipőmet, és sapkámat is.
-Na végre! Már egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás...
-Ne szenvedjél Jimin, te vagy a másik ugyanilyen, mint Hopi. -Jin leállította a kisebbet, teljesen jogosan, hiszen általában rá kell vá rni...és rám.
-Menjünk akkor srácok, mert elkésünk! -terelgetett minket Nam kifelé, mint a juhász a bárányait
Néha tényleg úgy viselkedik, mintha az apánk lenne. Ápolja a lelkünket, segít ha valami nem sikerül, beszélget velünk, vagy akár leülünk inni. És Jin...Jin ugyanez a téma, csak ő főz, és mos ránk plusszba. Mint az anyánk. Bár a mosásnál mi is gyakran segítkezünk.
Kisétáltunk a buszhoz, és én Jiminnel, és Yoongival hátraültem a hármas ülések egyikébe.
Suga azonnal el is aludt, amin már meg sem lepődtünk, mi pedig a kisebbel beszélgetésbe elegyedtünk.
Tudtuk, hogy nem lesz hosszú az utazás, ezért olyan témát hoztunk fel terítékre, ami gyorsan boncolható, és érdekes is.
Jimin valamiért imádott a szerelemről beszélni, de csak addig, ameddig neki kedve tartotta.
Na igen. Ez is csak ő lehet. De ezért szeretjük.
Minden egyes alkalomnál megkérdezte, hogy a bandából kivel tudnék kavarni...
Erre szimpla hülyeségből mindig rávágtam hogy Kookkal, és mindig olyan lesz az arckifejezése, mint aki fantáziálgatni kezd...remélem nem állt neki fanfiction gyártásnak rólunk...
Fura srác egyébként. Nem tudunk arról, hogy Jiminnek ferde hajlamai lennének, mégis néha nagyon gyanús a fiú.
Vállamat megvonva, egy szusszantás kíséretében dőlök hátra az ülésben, és várom ki azt a maximum öt perces utat, ami még megmaradt a célig.
Az övemet automatikusan már kapcsolom is ki, amikor parkolni kezdünk, és kezdek megindulni az ajtó felé.
-Itt vagyunk Fiúk! Nektek most semmi teendőtök nem lesz, csak annyi, hogy jöttök utánam, aztán majd az egyik helyszínnél megvárjátok, hogy felszereljék a mikrofonokat.
Mi csak helyeseltük a menedzser hyungung szavait, és egyessével kezdtünk el leszállingózni a járműről.
Mélyet szippantottam a levegőből, majd számon fújtam ki a fölösleges levegőt.
Zsebre vágtam a kezeimet, és úgy kezdtünk el sétálni az épület felé, majd annak ajtaján belépve, levettem sapkámat, ujjaimat pedig barna tincseimbe vezetve túrtam hátra néhány kósza tincset, bár nem sok értelme volt, hiszen vissza is hullott minden egyes kis szál homlokom felületére.
Már épp mentünk volna, hogy megkapjuk a mikrofonjainkat, mikor egy alacsony hölgy elkezdett magyarázni valamit a menedzsernek, aki a száját húzva fordult felénk.
-Srácok! Sminkes szobába vesszük először az irányt. -mutatott egy szobára, mi pedig morogva mentünk a megadott helyiség felé
Ezt az egyet utáltam az egész idol életben...
Smink...
Nem értem. Az még oké, hogy kihúzzuk halványan, szemceruzával a szemünket, de hogy minek a füstös szemfesték...
Beletörődve sorsunkba sétáltunk be a szobába, majd mindannyian leültünk egy-egy székbe, és elkezdtek rajtunk dolgozni.
Már kezdtem teljesen ellazulni, amikor közölték velem, hogy készen vagyok, mehetek.
Meglepődtem, de végülis örültem neki, hogy nem hat kiló plusszt kell elviselnem magamon.
Felálltam a székből, majd megvárva a többieket, a mobilomon kezdtem el pötyögni. Mikor Sejin hyung szólt, hogy idő van elindultunk utána, és a színfalak mögé mentünk el, ahol odaadtuk a telefonjainkat a menedzsernek a műsorig, valamint felszerelték ránk a portokat.
Felálltunk sorba, és hallgattuk Coni és Kim Heechul bemutatkozó szövegét. Általában Coni mellett, Doni szokta vezetni a műsort, de betegség miatt a Super Junior egyik tagja helyettesítette.
A felkonferálásunk után, besétáltunk a "színpadra".
-Ők itt a Bangtan Boys!
-Három, kettő, egy, sziasztok, mi vagyunk a BTS! - mutatkoztunk be...mintha nem ismerne bennünket mindenki.
Heechul elpróbálta a neveinket, viccelődött, mi pedig kedves gesztusként fogadtuk, és jót mosolyogtunk, nevettünk rajta.
Ezután Nam a rajongótáborunkról kezdett beszélni, de csak pár szó erejéig.
Mint ahogy mindenki tudja, a Weekly Idol csupa móka, és kacagás, ezért NamJoonnak táncolnia kellett.
Jungkook, Jimin és Yoongi szabályosan sokkot kaptak. Suga csak annyit ismételgetett, hogy "Istenem mit csináljunk!?". Én mint mindenen ezen is jót nevettem.
Kicsit komolyabb témára váltva, leaderünk bemutatta legújabb dalunkat a Run-t. Megjegyezték, hogy eléggé különbözik ez a számunk, mint az előző, amit mi csak helyeselni tudtunk.
-Mint tudjátok, a Weekly Idolból nem maradhat ki a random táncjáték. Kérlek Heechul, magyarázd el nekünk a lényegét.
A sztárfiú keresgélni kezdett a papírjai között, mi pedig kuncogva figyeltük, hogy mikor találja meg a megfelelő leírást.
-Ki fogjuk választani azt a tagot, aki rosszul vagy furcsán táncolja a koreográfiát.
-De! A mi BTS-ünk híres arról, hogy tökéletesen egyszerre csinálják a koreokat. Bár az előző részben nem táncoltatok jól, sokszor rontottatok! -nevetni kezdett mindenki...kissé gáz volt- Sokszor elkaptuk őket. Ez alkalommal helyre kell hoznotok rendben?
-Igen! -mondtuk kórusban
-Legyenek büntetések? -kérdezte Coni Heechult
-Mi legyen a büntetés?
-Mi lenne, ha egymásnak adnátok puszit, hogy meggátoljátok az esetleges hibákat? -ajánlotte Hee
-Aigoo...ez nagyon erős! -tiltakoztam
-Rendben! Szóval aki először elrontja, az fog puszit adni egy másik tagnak, miközben azt mondja, hogy "Sajnálom, jobban fogom csinálni!". Gyors, de gyengéd puszi.
Ahogyan oldalra néztem, mindenkinek az arcára volt írva, hogy ez mennyire szörnyen hangzik.
-Heechul, nézd figyelmesen és válaszd ki azt a tagot, aki majd hibázni fog. -Coni csak bíztatta társát...ez nekünk nem jó. Nagyon nem
-Alapos leszek! -fogta meg Coni vállát, társa
-Magabiztosak vagytok azzal kapcsolatban, hogy első próbálkozásra sikerülni fog?
-Igen, magabiztosak vagyunk!
-Első próbálkozásra?
-Igen! Csináljuk jól! -bíztattam a srácokat
-Zenét kérünk!
-Jin, én csak téged foglak nézni! -Heechul kissé bedőlve árulta el aljas kis tervét a legidősebbnek
-Én meg csak Jimint fogom nézni! -Coni mindig is szerette szivatni a fiút
Amint meghallottam a zenét, megszokásból mentem a helyemre, és kezdtem táncolni a megfelelő mozdulatokat. Testem mondhatni magától cselekedett, nem kellett gondolkodnom ahhoz, hogy tudjam mikor mi jön...ez már annyira berögzült dolognak számított, hogy nem tudtam elrontani.
-Eddig jól csinálják! -hallottam a háttérből beszűrődő beszédet, de leginkább a zenére koncentráltam
Amikor a második szakasz következett, Jin nem tudott átmenni Yoongi és TaeTae között, így egy kisebb rontás volt ennek az eredménye, amit a műsorvezetők is észrevettek, és nem is hagyták szó nélkül.
-Most elengedünk Jin!
De ahogy ezt kimondták megtörtént az újabb botlás.
-Összeütköztek. -hogy Coni mindent észrevesz...
Hyungot megint elengedték, így folytathattuk tovább. A harmadik szakasznál az I need u-t kaptuk, annak is az elejét, amikor Yoongi rappel. Mindenki gyorsan lefeküdt a földre, Kook pedig körbe futott minket. Nem találta a helyét. Nagyon aranyos volt igazából.
-Jungkook-ah! -a maknae a megszólításra csak nevetett
-Szinkronban vannak!
A negyedik szakaszon Boy in Luvot kellett táncolnunk, de Kook megint belerontott.
-Jungkookie!
-Te vagy Ő? Melyikőtök rontotta el? -mutogatott rám és a legfiatalabbra Coni
-Ő! -jöttek felém
-Hope rontott!
-Nem én! -hátráltam
-J-Hope!
-Én? -beletörődtem sorsomba, és nevetve engedtem, hogy a műsorvezetők húzzanak magukkal
-Már az arckifejezéséből meg tudom mondani, hogy ő volt!
-Nagyon nyilvánvaló voltál! -Heechul folyamatosan csak mondta, és mondta, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy sírnom kellene-e, vagy nevetnem
-Tényleg? -kérdeztem kuncogva
-Egyezzünk meg! Úgy tűnt, hogy lassú voltál.
-Eléggé összevoltan zavarodva.
-Összevoltál zavarodva, nem igaz? Mi volt veled Jungkook? -kérdezték ki a maknaet
-Nekem középen kellene lennem, szóval...
-Tehát, srácok, Jungkook nem rontotta el?
-Nem! -védte Jin a kisebbet
-Kitől szeretek puszit kapni? Jungkooktól vagy J-Hopetól? -kérdezte irónikusan Doni
-Szerintem jobb lenne, ha ők ketten csinálnák meg. -ajánlotta Taehyung
Ezt nem hiszem el...ha ezek ketten beleegyeznek...V-nek annyi.
Mindenki kiabálni kezdett, mi Kookkal meg csak hátráltunk.
Tae teljes kitüntetést kapott az ötletért, mondanom sem kell.
-Mivel ők ketten rontották el...
Öleld meg, majd mondd, hogy "Ne rontsuk el többet!", aztán puszild meg mindkét oldalt.
Coni bemutatta a maknaevel, aki arcát fogva próbált szabadulni.
-Nagyon utálja ezt! -tiltakoztam volna még mindig
-Azt hiszem erről fogok álmodni. -motyogta Kook...de persze ezt is meghallották
-Azt akarjuk, hogy ezzel álmodj! Az embereknek muszáj álmodniuk, oké? -összefogták kezeinket, majd hátrébb léptek egy lépést- Kerüljetek közelebb egymáshoz.
-Ez szívmelengető! -viccelődtek
-Ne rontsuk el többet! -mondtuk egymás kezét fogva, egyszerre
-Most ölelés!
Kook magához húzott, és szenvedve, visítva -én is ezt tettem- hajolt közelebb arcomhoz.
-Puszild meg! A kamerában látszódnia kellene!
-Ez nagyon kegyetlen! -dünnyögtem tovább, de végül sikerült teljesíteni a feladatomat
-Jungkooknak is meg kellene puszilnia őt! -erre a mondatra összeszorult a gyomrom
Kook fejét, V és Jimin folyamatosan nyomták az arcom felé, viszont Doni a fejemet tartva, elfordította azt, és így a puszi nem az arcomon...hanem...hanem a számon csattant. Ez...ez most komoly!?
Csak egy másodpercig értek össze ajkaink, de nekem felért öt perccel is.
Viszont a legfontosabb az az, hogy miért nem undorodok!?
Aah...nagyon nem nekem való ez a műsor. De szerencsénkre nem látta meg senki. Kooknak viszont látszólag ez nagyon kínos volt. Nem árulok zsákbamacskár, nekem is eléggé gáz volt.
-Megcsinálták! -kiáltottak fel a srácok
Én távolabb sétálva, próbáltam nem mutatni zavaromat.
-Az ezt követő alkalommal, legyen az a büntetés, hogy a csuklóra üttök!
Nem igazán figyeltem a következő feladatra...nem tudtam. Alig mertem a maknae irányába nézni. Nagyon kínos helyzetbe keveredtünk!
Az ötödik szakaszon a random táncjátékban nem rontottuk, sem a hatodikon. Legközelebb a hetediknél sikerült téveszteni, Yoonginak. El is kapták Coniék.
-Suga mondd el az igazat! -ragadta meg vállát Heechul
-Mit csináltál? -Coni közelebb sétált, és faggatni kezdte
-Én csak...
-Te csak álltál ott.
-Nem is!
-Elrontotta nem igaz?
-Jimin csinálta a saját dolgát.
-Ez a hyung elrontotta. -mutatott az idősebbre a rézvörös hajú
-Te....
-Azt mondtad nekem, hogy "Te"? -tettetett felháborodást Heechul
-Nem, én Jiminhez beszéltem!
-Hibáztál! -vigyorgott ChimChim önelégülten
-Mindenki szeme láttára elrontotta.
-Nézzétek milyen fehér a csuklója. -felhúzták karján a felsőt, majd vizsgálni kezdték a tényleg hófehér bőrt
Eközben én még mindig a sokkos állapotomból próbáltam előkeverni magamat.
-Szóval ezért neveznek cukornak.
-A legfiatalabb kezdi! A legfiatalabb a legerősebb!
-Rendben, Kookie!
Jungkook odament, és két ujjával, egy nagyot sújtott a vékony csuklóra, Yoongi pedig fájdalmas arckifejezést vágva nyögött fel.
-Reagálnod kellene, amikor megütnek. Elég szadistának tűnhet, ha kimutatod, hogy nagyon fáj, ezért amikor megütnek, akkor tegyél úgy, mintha csak kicsit ütöttek volna. -magyarázott Heechul- Élvezned kellene egy kicsit!
Erre a férfi, hogy bemutassa hogy kellene Yoonginak tennie, elég érdekes hangot adott ki magából, amire mindenkiből kitört a nevetés. Még engem is kiszakított a sokkból.
-Ha a szemöldöködet ráncolod a fájdalom miatt, az túl szadistának tűnhet, szóval...
-Furcsa dolgok ezek.
-Ki következik? Jin?
A legidősebb is egy nagyot csapott a fiú karjára, mire felszisszent, és hangot is adott hozzá!
-Már másodszor figyelmeztetlek azért, mert hangokat adsz ki. Ez túl erotikus! Két 'ah' kiejtése túl erotikus!
Mindannyian próbáltuk visszatartani a nevetést, de amikor NamJoon ujjai csattantak el Yoongi karján, az még nekem is fájt.
-Ez erős volt!
-Nem végeztünk még?
-De! A büntetés most fenekelés lesz!
-Ölelés hátulról?
-Hogyan kellene ütnünk?
Coni bemutatta a mozdulatot, én pedig csak imádkoztam, hogy ne kerüljek kínos helyzetbe újra.
-Zenét kérünk!
A nyolcadik és kilencedik zeneszakaszon senki sem bakizott, de a tizediknél ki más lehetne, ha nem én az aki megint összekavarodik!?
Viszont most elengedtek szerencsémre.
Az utolsó részen, újra Boy in Luv volt, és Jimin, Kook részét kezdte táncolni.
Lebukott.
-Jimin-aaah! -kiabálták Coniék
-Elbukták a random táncjátékot!
-Miután befejeztük az utolsó büntetést, kiegészítésként mindkét műsorvezető megölel, és...
-Ez nem szükséges. -tiltakozott a legalacsonyabb
-Meg is fogunk puszilni. - a szó hallatára újra görcsbe rándult a gyomrom
Este ezt mindenképp megkell majd hogy beszéljük a maknaevel. Én voltan az oka...ha nem szenvedek, hanem odatartom az arcom, nem állna fent ilyen probléma.
-Nos...egy gyors elfenekelés! Ez a finálé! Ez nem is büntetés, ez az udvarias része. Vedd megtiszteltetésnek.
-Csináld jól! -bíztatták Yoongit...úgyérzem visszanyalt a fagyi
A menta hajú után én fenekeltem el a vöröskét, és amikor ezek után felnéztem, Kook szemében fura dolgokat láttam...nem lehetett féltékenység!
Utánam Jungkook jött a soron, majd V, és végül a két műsorvezető puszija következett.
Sajnálom szegény Jimint...tiszta szívemből.
A random táncjáték után, még számos programon, játékon részt vettünk, és rendesen el is fáradtam az indulás idejére.
Kook a lehető legtávolabb volt tőlem és a buszban is előre ment inkább.
Zavart.
Hiszen...szeretném azért tisztázni vele, hogy csak véletlenül történt mindez, és nem direkt fordítottam úgy a fejemet.
-Remélem nem gondolod azt, hogy nem láttam...
-Jimin...te voltál, te...
-Coupido!? Igen az vagyok, szívesen.
Önelégülten vigyorgott a képembe a kis görcs, én pedig mérgesen fújtattam egyet.
Amikor megérkeztünk a dormhoz, rögtön kiszálltam a buszból, majd kinyitva az ajtót berontottam, és azonnal a fürdő felé vettem az irányt, hogy egy gyors tusolásban vegyek részt.
A zuhanyzóban lehunytam szemeimet, és hagytam, hogy csordogáljon testemen a víz. Hallgattam a tálcán koppanó vízcseppek zaját, és próbáltam kikapcsolni.
Kimerítő volt a mai nap, és semmihez sem volt kedvem, csak ahhoz, hogy Kookkal mindent tisztázzak.
Kiléptem a fürdőből, majd egy törölközőt magamra csavarva menten a szobámba, hogy felöltözzek. Ezután a konyhába vettem az irányt, hogy vacsorázzak valamit. Gondolkodtam, hogy hogyan kérhetnék bocsánatot tőle, de majd lesz ahogy lesz.
Kidobtam az üres dobozt a kukába, amiből ettem, és felmentem az emeletre, hogy megkereshessem Kookot.
Amikor felértem, megláttam, ahogyan a fürdőből kilépett.
Egy fekete boxert viselt csak, felső, kidolgozott testén folydogáltak a le nem törölt vízcseppek, valamint vizes haja is az arcába lógott.
Iszonyat szexi volt.
Ezek a gondolataim pedig nem tudom hogy agyam melyik részéből érkeznek...lehet beteg vagyok, de ha jobban megnézem, nem biztos hogy hülyeség, amit eddig Jiminnek mondtam. Ha lenne alkalmam, lehetséges, hogy kipróbálnék dolgokat a maknaeveal.
A legfiatalabb elé lépve megragadtam a karját, és behúztam a szobámba.
Becsuktam magunk mögött az ajtót és szembe álltam vele. Mély levegőt vettem, és kezeimmel babrálva kezdtem bele a mondandómba.
-Kook...ami a műsorban volt...azt én nagyon sajnálom...nem akartam, és ezt szerintem te is tudod jól. Coni oldalra fordította a fejemet és ezért sült el rosszul a dolog. Sajnálom.
Ő csak féloldaladan elvigyorodott, és közelebb lépve hozzám, a nyakamba karolt, és ajkait az enyéimre illesztette. Lassan kezdett mozogni, én pedig lehunyt pilláit, mereven bámulva álltam előtte mint egy kőszikla, mozdulatlanul. Fogalmam nincs, hogy miért tette ezt, de az alhasam beleremegett az ajkai érintésébe, a mellkasomban pedig feszítő érzés keletkezett...
Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor szerelmes voltam. De nála még sosem volt ilyen érzésem, és nem gondolnám magam homonak sem. Mégis...amikor megéreztem, hogy lassan elválnak puha párnái az enyémekről, és homlokunkat egymásnak támasztja, hiányérzetem lett.
Újra közelebb hajolt, és alig hallhatóan csak annyit mondott:
-Viszonozd...kérlek.
Ajkaimra mart, egy-egy mozdulatánál fogait is bevetette, de én még mindig, mint egy autóroncs álltam, és vizsgálgattam arcát, ahogyan ajkaival az én számat kényezteti.
Megint elvette párnácskáit, és beharapva azokat, kissé megszeppenve sarkon fordult, és elhagyta a szobámat.
Még mindig csak a szoba kellős közepén álltam, és néztem magam elé. Ujjaimat a számra helyeztem, és úgy simítottam végig rajta.
Baromira tetszett...
Istenien csókol ez a fiú, és annyi érzelmet vitt bele. Pedig még csak nyelveink sem találkoztak.
Indulásra bírva lábaimat, kinyitottam a helyiség ajtaját, kivágtam azt, és a maknae szobája felé siettem.
Kopogtam, de választ sem várva rontottam be a szobába. Az ágyán ült, és mobilját nyomkodva harapdálta a száját.
Mellé léptem, elkaptam csuklóját, és felhúztam magamhoz. Homlokomat az övének nyomtam, és orrommal lágyan simogatni kezdtem a másikét. Éreztem arcomon, ahogyan egy aprót szusszant, éreztem leheletét, mely már annyira csábított. Nem a legkényelmesebb pózban voltunk, ugyanis én álltam, ő pedig térdelt az ágyon, nekem támaszkodva, tenyereit mellkasomon tartva, de ez nem gátolt meg abban, hogy fejemet oldalra döntve ne csókoljam meg. Ajkaim tökéletesen az övéire illettek, szabályosan illeszkedtek Kook párnáira, és azonnal mozgásba kezdtem, vele szinkronban. Eleinte csak ízlelgettem, szívogattam a vörös, duzzadt, mézédes ajkakat, majd továbblépve, lágyan, gyengéden beleharapva az alsó ajkába, belesóhajtott a csókba, és szétnyitotta száját, bebocsájtást nyerve ízlelőszerve mellé.
Nyelveink ahogyan összeértek, testem felperzselődött, és lángolni kezdtem. Izmaink összefonódtak, és úgy harcoltak, táncoltak szenvedélyesen, mégis vadul a szájában, közben ajkait is kényeztetve.
Egyik kezemet csupasz derekára tapasztottam, míg másikat ráhelyeztem a gyönyörű, selymes arcára, ott simogatva őt finoman. Csapzott, nedves tincseit hátrasodortam, ő pedig átkarolta hátamat karjaival, még jobban magához szorítva testemet.
Hosszas percekre zártuk ki a külvilágot, a zajokat, a gondokat, minden rossz tényezőt, és csak egymásra koncentráltunk.
A lehető leglassabb tempóban kezdtem nyelvemet kihúzni szájából, rövid nyálcsíkot hagyva kettőnk között.
Homlokomat ismételten nekitámasztottam Jungkook homlokának, és lehunyt szemekkel pihegtem tovább, néha-néha rácsókolva a dús ajkakra.
-Mivel érdemeltem ki, hogy utánam gyere? -suttogta, leheletével simogatva párnáimat
-Nem dobhatok el magamtól egy ekkora csodát.
-Régóta szeretnék már elmondani valamit.
-Rajta. -bíztattam
-Sze...szerelmes vagyok beléd Hopi!
Szívem egy hatalmasat dobbant szavaira, és ajkaira hintve egy kósza puszit, válaszoltam neki.
-A...azt hiszem, én szer...szeretlek téged Kook -nyögtem ki végül, és csillogó szemekkel bújt a nyakamba
Eldőltünk az ágyában, majd derekánál magamhoz húzva, átvetette lábát derekamon, és felült a csípőmre.
Egy gyors csókot nyomott számra, majd célpontba véve a nyakamat, és kulcscsontomat, gyengéden meg-megszívta, harapta, és csókolta a "bántott" részeket.
Halk sóhajokat eresztettem, majd vállánál feltolva próbáltam megállítani.
-Kook...nem kellene. Nem fogunk tudni leállni.
-Ki mondta, hogy leakarok?
Huncut vigyor telepedett ajkaira, majd mellém dőlve magára húzott.
-A tied vagyok!
-Mostantól örökre! Nem szabadulsz tőlem!
-Nem is szeretnék! Én veled vagyok teljes.
-Szeretlek Jungkook!
-Szeretlek Hobi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése