One Shot ~ Unidentifiable Love - Beazonosíthatatlan Szerelem

Szereplők: NamJoon, Hoseok, Jimin (BTS), Hyuna (4Minute), Sandara (2NE1) NEM BANDATAGOKKÉNT SZEREPELNEK!

Műfaj: HETERO
Figyelmeztetések: enyhe depresszió
Korhatár: 12+
Hossz: one-shot

*Harmadik fél szemszöge*

NamJoon egyedül, elhagyottan tengette mindennapjait egyetemista hallgatóként. Gondjai akadtak bőven az életben, sosem panaszkodott, mindig a boldog, problémamentes arcát mutatta. Pedig ez nem így volt.
Minden két évvel ezelőtt kezdődött nála. Azóta a nap óta gyötri a depresszió, kínzás, nyomor.
Egy életvidám, boldog ember volt, keresve az igazi szerelmet. Eltervezte a gyönyörű jövőképét, amint talál maga mellé egy csodás belsővel és külsővel rendelkező lányt, ki az évek múlásával érett nővé lesz, kit NamJoon elvesz majd egy szép, nyári napon, és Seoul városában életüket összekötik jegygyűrűk által. Ettől a lánytól, az esküvő után születik egy gyermeke, egy fantasztikus lánya, akit a világon legjobban szeret, és ez a két "hölgy" lesz az életében csakis kizárólag, akiket mindenkinél jobban véd, ápol, eltart, és nem utolsó sorban szeret majd.
De az álmok nem válnak valóra. NamJoon talált egy lányt, akivel minden olyan jól ment, mint eddig senkivel soha. Boldog volt, és mindennap csak mosolyogni tudott. Fél év után viszont, a fiú fülébe jutott a hír, miszerint a lány megcsalta őt. Otthagyta, aljas módon földbe tiporta. Fájt neki, a lehető legjobban. Ezen naptól fogva, élete semmi másból sem állt, csak a tanulásból, sírásból. Alig evett, aminek köszönhetően lefogyott, testalkata vékony lett. Mindenki megvető pillantásokat vetett rá, mikor elmentek mellette a járókelők, csupán mert fekete ruhákban járt. Csakis a szomorú zenéket volt képes meghallgatni, a boldog daloktól magába roskadt.
Legjobb barátja, Jimin sem volt képes kiszakítani a nyomorból. A lehető legtöbb idejét vele töltötte, ott volt mellette, hogy ne csináljon butaságot, ne ártson magának.
Jimin tudta, barátja képes lenne bántalmazni saját testét, lelkét, ezért próbált szívére hatni.

De ami azt illeti...
Az első év volt a legborzasztóbb. Ebben az időszakban nem tudta elviselni NamJoon a hiányát a lánynak. Állandóan kereste, de mindig leesett neki, rájött arra, hogy mindezt hiába teszi, magának árt.
Jimin nagyon sok mindenben kisegítette, volt hogy éjszakákat töltöttek fenn, csak hogy Nam kiadhassa magából a feszültséget. Másnak nem mondhatta el; szülei távol éltek tőle, barátai nem voltak, csak Jimin, aki szinte már a testvérének számított.
Olyan támaszt nyújtottak egymásnak, amit nem lehetett szétbontani. Mindaddig, míg Jimin el nem kezdett beszélgetni egy Hyuna nevű lánnyal. A nő oda volt a fiúért, oda és vissza is így volt ez. Nam próbált barátja lelkére hatni, hogy ne tegye tönkre magát, mert nem éri meg az egész, de a naiv fiú, makacsul ragaszkoott saját gondolatmenetéhez. Egyre közeledett Hyuna felé, mígnem el nem csattant az első csók, mely jelezte kapcsolatuknak kezdetét. NamJoon csalódott Jiminben, amiért nem hallgatott rá, hiszen ő tapasztalatból oktatta, nem pedig szimpla rosszindulatból. Bármennyire is óvta a fiatal srácot, ő nem hárított, és szemét elhomályosították a rózsaszín szerelemfelhők. Mr. Kim -ahogyan tanára szólította-, magára hagyta Jimint, mert beleunt a folytonos könyörgésbe. Úgy volt vele, hadd menjen a saját feje után, majd megtapasztalja a saját bőrén.

De nem így történt.
  Jimin és Hyuna között működött a kémia, és mintha egymásnak teremtették volna őket, már az első éves évfordulójukat ünnepelték a fiatalok. Nam mégjobban összetört, hiszen barátja nem foglalkozott vele többet. Valójában nsm foglalkozhatott, mert Hyuna majd hogy nem megtilotta számára.
Nagyot kellett csalódnia NamJoonnak, mégis ezt könnyebben dolgozta fel, mint a megcsalást.
Sokszor elgondolkodott rajta a fiú, mi lenne ha ő többé nem lenne? Ha örökké eltűnne a föld felszínéről.
Hál' Istennek, egyszer sem kísérelte meg megölni magát, de jól esett neki, a veszélyről, az elmúlásról elmélkednie.

Keserves két év eltelte után, az egyetemen megunta a szakot, melyet kiválasztott, így átment zenei pályára. Inkább választotta azt, mint a természettudományt. Izgatta fantáziáját, hogy milyen lenne beállni rappernek, esetleg gyakornokként szolgálni egy ügynökségnél.
Bár NamJoon csak egy hónapja kezdte zenei ismereteinek körét bővíteni, mégis érezte, hogy jó lesz ez neki. Szerzett új barátokat, és egy Jiminhez hasonló ember lépett életébe, aki nem volt más, mint Hoseok. Együtt kezdtek bele a rappelésbe, Namnál alakítottak ki egy kisebb stúdiószobát, míg Hoseoknál a jegyzetek, dalok, szövegek tömkelege foglalt helyet.
Mikor már a rap szakma legmélyébe ugrottak, művészneveket is kreáltak maguknak. NamJoon magának a RapMonster nevet adta, mivel úgy gondolta, eléggé jól ment ez neki, Hoseok pedig a J-Hope jelzőt kapta, ugyanis ő lett Nam reménye, ő húzta ki a depressziójából. Hopenak köszönhetően, NamJoon eljárt bulikra, és összejövetelekre is. Jól érezte magát, mindaddig míg csoportjukhoz nem csatlakozott, egy Sandara nevű lány. Gyönyörű, fényes, barna haja volt, melyet általában kontyban hordott, öltözéke pedig a rap szakmához igazodott. Művészneve, eredeti nevéből származtatva Dara volt, akinek NamJoon szövegei megtetszettek, és próbált óvatosan közeledni, a nála egy évvel idősebb sráchoz. RapMonnak nem jött le az, hogy a lány belé esett, sőt. A lehető legjobb fiú-lány barátságot próbálta ápolni. Olyannyira közeli kapcsolatba került a lánnyal, hogy viszonyuk hasonlított a testvérekére. Dara viszont nem ezt akarta. Szerette NamJoont, és olyan életet élt, akinek egészen idáig egyetlen barátja sem volt, de még csak a szerelem sem állt hozzá közeli fogalomként.  Életében először érezte ezt a könnyed, furcsa bizsergést, és akárhányszor megölelte Namot, egyre többet érzett...de tűrte...türelmes volt, és próbált az maradni. Próbálta tudatni élete szerelmével a fennálló helyzetet, de sehogy sem sikerült neki.
Sandara megunta a célozgatást, nem bírta tovább, így az egyik nap, amikor NamJoonnál voltak, és a stúdiószobában ácsorogtak, Dara heves tempóban közelítette meg a kiszemeltjét, és felpipiskedve a magas férfihez, nyakába fonva karjait hajolt az ajkaira, melyeken mozgatni kezdte a sajátját. Annyira jól esett neki, hogy végre megtette ezt a lépést, hogy leírni sem tudta volna.
De végül amikor Nam mozdulatlanul állt előtte, elvált tőle a lány, és csak beharapott alsó ajakkal tördelte ujjait.
Nam érdeklődni kezdett, hogy mégis mire vélje ezt az egészet, mire a lány gyorsan, és tömören megadta a választ: "Szeretlek!".
NamJoon egész elméjén végigfutott valami, de nem bírt ellenállni, ugyanis ő is tisztában volt, már az első perctől fogva érzéseivel.
Dara száját birtokba véve kezdte kényeztetni az ajkait, a lány pedig a csókba mosolyogva viszonozta azt, Nam pedig még utolsó szavait kitudta nyögni, mire teljesen elveszítette volna eszét:
-Én is szeretlek, Dara!