One Shot: Valóra vált álom! /Születésnapi csoda/

Sziasztook!

Ismét egy OS-sel érkeztem! Kérésre írtam!

Ha legközelebb hozok valamit, ígérem folytatás lesz!

Jó olvasást!:)

-Byul! Holnap szülinapod! Ajánlom, hogy legyél a megbeszélt helyen, vagy nagyon megharagszom! -nyávogta barátnőm, Hyuna
-Ott leszek... De már annyira tudhatnád, hogy utálom a meglepetéseket...! -mormogtam lehangolva
-Hidd el ezt nem fogod! Bízz bennem! -mondatára somolyogni kezdtem, és ciccegni

Nos... Go EunByul vagyok, egy tizennyolc éves, Seoul-i lány...
Holnap lesz a születésnapom, és nagyon remélem, hogy nem fognak beégetni a barátaim.
Fontosnak tartom magamról azt a piciny kis tulajdonságot, hogy én vagyok a legnagyobb kpopper, az egész világon...és ezzel nem túlzok. A bias bandám a BTS, és az ultimate biasom Jungkook. Ő annyira tökéletes, és nem is csodálkozom, hogy Golden Maknae a beceneve. A legnagyobb álmom találkozni velük, csak hogy ez maga a lehetetlenség. Mások azt gondolják, hogy amiért koreai vagyok, ráadásul fővárosi, minden koncerten az első sorban tombolok, egy bangtan bombbal a kezemben. Csak hogy ez rohadtul nem így van...
Nem származom egy gazdag családból, de szegényből sem. Szimplán a szüleim azt gondolják, hogy majd egyszer kiszeretek a bandából. Elmondtam már számtalanszor, hogy ez kurvára nem fog megtörténni, de hiába. Mondjuk, nem értem miért a szüleimtől függök, felnőtt nőként.

Na de...
Most elsősorban azon kell idegeskednem, hogy a születésnapom ne legyen káosz...

Körülbelül két óra telt el, miután Hyuna hazament. Kiválasztotta NEKEM a holnapi öltözékemet...
Ezzel most azt akarja mondani, hogy nincs ízlésem, vagy hogy borzasztó a stílusom?
Aish...mindegy...Hyuna már csak ilyen. Ha eltervez valamit, az úgy is lesz.
Hangos csoszogással slisszoltam ki a szobámból a fürdőszoba felé. Levettem a pólómat, és a tükörben megszemléltem alakomat, mint ahogy mindig is. Meg voltam magammal elégedve, így egy huncut, kaján vigyor kúszott ajkaim sarkaiba.

A vetkőzést a nadrágommal folytattam. Kicsatoltam a fekete bőr övemet, valamint a szürke, fém nadrág gombot. A farmer derekánál letoltam magamról a darabot, és a szennyeskosárba hajítottam. Engedtem vizet a kádba, nyomtam bele tusfürdőt, és mélyet szippantottam. Imádom a gránátalma illatát. Kicsatoltam melltartómat, pántját lassan lehúztam vállaimról és a többi ruha közé dobtam. A bugyimat szintén letoltam és száműztem a kosárba. A lábamat megemelve beletettem a kádba, amit követett a másik is. Kirázott a kellemes melegségtől a hideg, bőröm felülete libabőrös lett. Aprócska sóhaj szökött ki két ajkam között. Beleültem a fehér fürdő alkalmatosságba, és úgy kezdtem el locsolni testemet a vízzel.
Általában órák hosszat tudok feküdni a kádban, de most zavart voltam. Talán ideges a holnap miatt.
Gondolataimból kiszakadva felálltam, a törölközőmet magamhoz vettem, és alakomra terítettem. Kikászálódtam onnan, majd pedig a helyiségből is. Visszasomfordáltam a kis mamuszomban saját birodalmamba, ahol készségesen magamra aggattam a pizsamámat.
Vacsorázni már nem volt kedvem, sem energiám hogy újra kimenjek, ezért belefeküdtem megvetett ágyamba, magamra húztam a rózsaszín takarómat és oldalamra feküdtem.
Szemeim eltelítődtek könnyel, a nedves, sós cseppek pedig a párnámat áztatták.

Igen...ha ideges vagyok, mindig kikell magamból adnom, ez pedig sírás formájában sikerül csak.
Lassacskán álomba szenderültem, pilláimat pedig egy-egy csepp áztatta még mindig.
  

   "Az úton sétáltam a kijelölt, megadott helyre. Egy magamban baktattam, és ideges voltam. Féltem, hogy mit terveztek a születésnapomra, és hogy mi vár rám. A hely előtt megtorpanva néztem a bejáratot, és lassan indultam el felé. A kilincset megragadva nyomtam le és húztam magam felé. Sötét volt, és csak a magassarkúm kopogása töltötte be a teret. De aztán egy olyan dolog történt, amire nem számítottam. Egy bársonyos, puha felületű kéz tapadt szemeimre és ziháltan kezdtem venni a levegőt. Azt hittem egy idegen, aki megakar ölni, de amikor megszólalt mély, duruzsoló hangján kirázott a hideg, és összerezzentem.
-Boldog születésnapot Byul!
-Hh...honnan tudod a nevemet? -haraptam be alsó ajkaimat
-Az legyen az én kis titkom. - lehelt egy csókot nyakamra
Sóhajtottam egy nagyot, és szembefordított magával. Bár nem láthattam még most sem, de tudtam, éreztem, hogy nem fog bántódásom esni. Ujjai lecsúsztak látószervemről, és immár megpillanthattam a meglepő személyt. Kitágult szemekkel bámultam övéibe, és elakadt a szavam.

-Elvitte a cica a nyelvedet? -kuncogott, majd közelebb került hozzám
Szélsebesen közeledett ajkaimhoz, míg végül az édes párnák nem találkoztak. Óvatosan kezdte mozgatni övéit, majd harapott rá alsó ajkamra. Apró résnyire nyitottam szét számat, ő pedig csúsztatta be nyelvét az enyémhez. Szenvedélyes táncba kezdtek, és nem engedték el egymást. Több perc telt el, amikor szakítottak, utána pedig kezdett "humoros" mondandójába.
-Mégsem vitte el a nyelvedet? -kuncogott
-Ha tudnád mióta vártam erre... -motyogtam, és ezennel én húztam ajkaimra - Szeretlek Ju..."

-Jungkook! -ültem fel ágyamban, és kiáltottam hangosan - Hahh...csak álmodtam...-csaptam a homlokomra
Hogyan is gondolhattam...én meg a BTS...azon belül is Jungkook. Idióta vagyok.
A szülinapom reggelén, a lehető legpocsékabb hangulattal ébredtem és vergődtem ki magamat az ágyból.

A fürdőben megfésülködtem,  és egy laza lófarokba fogtam tincseimet. Arcomat hideg vízzel megmostam, és törölgettem meg egy törölközővel. A fogkefémet lekaptam a tartóból és vizeztem be. A fogkrém kupakját letekertem, és úgy nyomtam belőle a fogmosó eszközre. A számba véve kezdtem el mozgatni a tárgyat, majd pár perc után mikor végeztem, mindent eredeti helyzetébe állítottam. A szobámban kiválasztottam egy számomra megfelelő öltözéket, aztán kimentem a birodalmamból és a cipőmet húztam lábaimra.

***

A nap folyamán sikerült elvégezni minden teendőmet. Voltam fodrásznál, elmentem a sminkeshez, és a műkörmösömhöz is.
A kedvem is a régi lett, és már nem voltam olyan búval baszott sem. Hazafelé úton bementem a közeli pékségbe, hogy valami ehető kaját vegyek.
Néhány percen belül két zacskó finomsággal sétáltam otthonom felé, ugyanis már csak másfél órám volt a meglepetés bulimig; háromra kellett odaérnem.
A lépcsőházban siettem fel, majd az ajtó előtt hangos matatással kerestem ki a kulcscsomómat, hogy a falapot készséggel kinyithassam. A zár hangos kattanása után nyitottam be, és dobáltam le cuccaimat. Utam a fürdőbe vezetett (ismét) és szokásos rituálém szerint végeztem el a fürdést, óvatosan, nehogy vizes legyen a hajam, és hogy a sminkem el ne mosódjon. Mosakodás után a Hyuna által választott ruhadarabokat magamra kaptam, amik vállfán pihentek.

Barátnőm egy gyönyörű, vadító, dögös, felülről testhez simuló, A vonalú ruhát választott, amibe beleszerettem menten. Bár az enyém volt, akkor is nagyon tetszett még mindig. A textilhez egy szürke blézer tartozott, szintén szürke tűsarkúval. Csodásan fogok kinézni.
Mindent magamra aggattam, és igazítottam egy hangyányit a hajamon, sminkemen.

Tincseim laza kontyban lógtak, amit befújtam hajlakkal, dús ajkaimat sötét vörös rúzzsal emeltem ki még jobban. Ezek voltak az utolsó simítások magamon. Készen álltam.
-Induljunk! -sóhajtottam egy aprócska mosoly kíséretében

Otthonomat elhagyva sétáltam az úton, egyedül. Még a megbeszélt időpont előtt ott voltam öt perccel, és a bejárat előtt elidőztem, aztán a kilincset szorongatva nyomtam le és léptem be.
Sötét volt...ez annyira dejavu érzés.
Előre léptem néhány métert, és ekkor villantak a fények mindenfelől rám, egy hangos "Boldog Szülinapot!" kiáltással. Széles vigyor terült el arcomon, mikor legjobb barátnőm, Hyuna a nyakamba ugrott.

Ő is szintén nagyon dögös volt, hiszen a testére simuló királykék anyag kiemelte alakját. Egy magasságban voltunk, ami köszönhető volt a ruhájától eltérő színű cipővel. Mélyen néztünk egymás szemébe, és egy "Köszönöm"-öt suttogtam neki.
Jó érzés volt, hogy vannak barátaim akik szeretnek.

A köszöntések után jött a meglepetés amit mindenki tudott rajtam kívül. Izgatott voltam, amikor egy piciny színpad előtt leültettek egy székre, és egy fekete sállal bekötözték szemeimet. Többször rákérdeztek, hogy átlátok-e rajta, de nemleges választ adtam, mivel ténylegesen így volt, ahogy állítottam.
Nem telhetett el sok idő, talán csak pár perc, amikor sutyorgásra lettem figyelmes, és egy ismerős dallamra.
Ez...ez a kedvenc zeném...a...a BTS-től, ami nem volt más mint a "Danger".
-Na, Byul!? Melyik zene ez? -kacarászott barátnőm
Most lehet csak én vagyok túl naiv, de azt érzem, hogy találkozni fogok...a...
Á...ez nem történhet meg...teljesen lehetetlen.
De amikor fülemet megütötte egy ismerős hang, összerezzentem.
Már lement az első szám, amikor Hyuna babrálni kezdett a sállal. Kezeim izzadtak voltak, gyomrom görcsbe rándult.
Másodperceken belül leleplezték a meglepetést.
Ez...ezt nem hiszem el...ez csak egy álom...ez nem történhet meg.
A...a BTS áll előttem teljes nagyságában. Mi a...!?

Sokkolt fejjel bámultam az előttem álló hét fiút. Gondolatmenetemből Jungkook hangja zökkentett ki.
-Helo! Mi vagyunk a BTS! Gondolom van aki már ismer bennünket. És azt is gondolom, hogy furcsálljátok, hogy miért én beszélek most! Nos ennek az oka, hogy azt csicseregték a madarak, hogy valaki nagyon szeret engem közületek! -mondta és egy mosoly kíséretében pillantott rám -Egy kéznyújtással jelezze a személy, akiről beszéltem!
Félénken emeltem meg karomat, és néztem rá.
-Remek! Akkor, ma mi fogunk titeket boldogítani, és remélem kielégítjük vágyaitokat.

Haha...nekem máshogy is kielégíthetnéd....na jó. Ez lehet durva gondolat volt de akkor is örülnék neki. Persze ez egyenlő a lehetetlenséggel.

*Pár órával később*

Eltelt már egy kis idő a kezdés óta. Mikor a fellépőink szüneteket tartottak, beszélgettem Kookkal. Igazából még mindig nem nagyon tudtam feldolgozni igazán a történteket.
A koncert végeztével maradásra bírtuk őket, így velünk buliztak.

Kook egy nagyon jó táncos és ezt be is bizonyította. Próbált nekem betanítani egy rövid koreográfiát, kisebb nagyobb sikerrel.Azonban egy forró mozdulatnál ajkaink pár centiméterre voltak a másikétól. Hallottam heves lélegzet vételét, de nem tudtam erre koncentrálni, mert a másik pillanatban már dús párnáink érintkeztek egymással.

Ezt már tényleg képtelen vagyok felfogni.
Ahogyan az ajkait mozgatta enyéimen, úgy sóhajtoztam, és engedtem a vágynak. Eljutottunk addig, hogy nyelveink is találkoztak, mindezt úgy hogy senki sem vett észre bennünket.
Jungkook a csípőmre helyezte kezét és úgy húzott közelebb testéhez, majd a keze lejjebb vándorolt fenekemig. Alám nyúlt, és felvett, én pedig a lábamat átkulcsoltam vékony derekán, ujjaimat puha tarkóján.
Folytatta cselekedetét, de pár percen belül egy szoba előtt állt velem.
Elvált az ajkaimtól és úgy néztük egymás ragyogó íriszeit. Zilált tincseim csapzottak voltak, amiket készségesen kisimított szememből, majd így nyitott be a helyiségbe.
Ott lerakott egy megvetett ágyra, és felém kerekedett. Apró puszit hintett számra, de elleneztem tettét.
-Ebből neked nem lesz bajod? -húztam fel szemöldökömet
-Azt majd én intézem! -kacsintott, és ajkaimat újra birtokba vette
Kezei vándorolgattak testemen, ide-oda, de végül melleimen állapodtak meg. Belenyögtem a csókba, és mocorogtam alatta.

Egyszer csak az ágy mellé ugrott, lekapta magáról dzsekijét, pólóját, és nadrágját, amiket az egyik sarokba száműzött. Immáron egy boxerben feküdt rajtam, kényeztetve hol ajkamat, hol testemet.
Sóhajtoztam, és mély levegőket vettem.
A ruhámat eltávolította rólam kis idő elteltével. Cipőmet ledobta a földre. Minden bennünket fedő textil anyag a földön hevert, kitekeredett pózokban.
Mikor alakomat egy melltartó és bugyi fedte csupán, egy könnyedséggel tépte le rólam azokat. Ujjait olyan helyre vezette amit nem részletezek, majd rövid időn belül helyettesítette azokat saját részével, amit már korábban láttam az alsójában éktelenkedni. Amikor eggyé vált a testünk Jungkookkal ziháltan feküdt mellém, engem sasolva.
-Hogy voltál képes erre? -kérdeztem egy mosollyal arcomon
-Belédszerettem... Tudod...van ez a szerelem első látásra dolog. -somolygott
-Ez nem lehet igaz! -mondtam ki hangosan fejemben játszódó gondolataimat
-Hey! Egy idolnak is lehetnek érzései civilek iránt! -konyultak le ajkai
De ez hogy történhet meg pont velem?
-Tudom, de ez akkor is hihetetlen...hogy pont velem.
-Pedig hidd el! Nem szabadulsz tőlem! -kacsintott egy kaján vigyor kíséretében, majd ajkai ismét találkoztak az enyéimmel, nyelvemet egy szenvedélyes, vad, csábító táncba hívva.

Szó szerint, egy álmom vált valóra!