One Shot - Jó zsaru, rossz zsaru!?

Sziasztook! Egy újabb OS-sel érkeztem hozzátok! Szintén kérésre íródott! Nem lett túl hosszú, de ennek ellenére remélem tetszeni fog!
Olvassátok:)

Műfaj: YAOI
Szereplők: BTS- Suga és Jungkook (nem mint banda)
Figyelmeztetés: 16+

*Jungkook szemszögéből íródott történet!*

A nevem Jeon Jeong Guk...
Huszonnégy éves vagyok, és most kezdtem a rendőri pályámat, Korea fővárosában, Seoulban. Az egyetemmel egy éve végeztem, és addig még otthon lapítottam Busanban. A szüleim jelenleg is ott éldegélnek az öcsémmel.
Azt éreztem, hogy nem maradhatok tovább egy kisvárosban...vonzott a pezsgő, nagyvárosi élet, ezért is döntöttem a legnagyobbnál országunkban. Miért is ne!?
Valamint... a gimis éveim alatt felborult az identitásom...nem kicsit. Eleinte bisexnek éreztem magam, de ez azóta már változott. Kijelenthetem hogy száz százalékosan meleg vagyok. És az őszintét megvallva egyáltalán nem is szégyenlem. Anya és apa elfogad olyannak amilyen vagyok, a testvérem pedig bár eleinte félszegen fordult felém, mára már változott a helyzet.

Már a felsőoktatás kezdete óta itt éltem. Először a kollégiumban tengettem minden napjaimat, és az államvizsga végeztével vettem meg egy lakást.
Egy otthonos, számomra nagyon kedves kis lakótelepen éltem, a hatodikon. Mindig amikor kinéztem az ablakon, láttam az autókat lekicsinyülve, a fákat magam alatt tudhattam néhány méterrel, a madarak pedig szélsebesen szárnyaltak ide-oda, össze-vissza  miközben őrülten csiviteltek. Ilyenkor mindig jó lett a kedvem, és széles mosoly került ajkaim sarkába.

De röpüljünk vissza a jelenbe...
Éppen az út szélén állok a rendőrautóval, és kuksolom a gyorshajtókat. Egyszer-egyszer megpillantok a mellettem elsuhanó járművekben egy - egy férfit, akik lassan gördülnek el mellettem, és feszülten az utat nézik.
A kezemben tartva a kis mérőműszert, forgattam, nézegettem a kijelzőjét...
Mindenki ennyire jó, hogy nem mernek szabályt szegni?
De hogy miért vágyok rá?
Azért, mert van egy álmom... Csúnya, de ellene nem tudok semmit sem tenni.
Ez a vágy, vagy álom, vagy minek is lehetne nevezni, nem volt más, mint az, amikor én vagyok csakis műszakban, és a szerencsétlen áldozatot bevezetem a rendőrségre az irodámba elintézni a bírságot...ami nem mondható hétköznapi fizetségnek, mivel nem pénz formájában követelném ezt meg. Semmi mást nem kérnék, csak egy éjszakát...mégpedig egy férfival. Volt már dolgom nem egyszer velem egy neművel, de egyik sem tett bennem mély nyomot, ami felejthetetlen emléket nyújtott volna.

Elmerengve siralmas, vagy inkább szánalmas gondolataimban, a kezemben valami pittyegni kezdett. Tekintetemet ráhelyeztem a készülékre, és egy elégedett vigyor telepedett arcomra.
-Hm... Százhúsz km/h - val lépte át a határt. Add meg nekem Uram, hogy egy férfi legyen az. Olyanban lesz része, amit nem felejt el. -tettem össze két kezemet, majd beindítottam az autót, és a gázra léptem. A szirénát bekapcsoltam, és lassan utól is értem a szabályszegőt. Lelassított, és leállt az út szélére.
Hm...rosszfiú, aki lehet nem is olyan rossz?
A kéken, fehéren, és pirosan villogó szerkezetet kikapcsoltam, ami mellé idegesítő hangot is adott ki, majd az ajtót kinyitva szálltam ki a járműből.
Lassan sétáltam a hófehér, és hatalmas terepjáró felé, aminek az ablaka éppen most nyitódott le.
-Jó napot kívánok! -üdvözöltem az áldozatomat, aki mit sem sejtve nézett rám
Te jó ég...hiszen most jöttem rá hogy ez egy férfi. Ezek szerint ma későn érek haza...és talán társaságban?
-Jó napot biztos úr, miben segíthetek? -mosolygott kedvesen
Ohh, de aranyos. Tényleg nem lehet ő olyan rosszfiú.
-Maga a megengedett sebesség  sokszorosával közlekedett. Mi a mentsége? -vontam fel szemöldökömet
-Igazából nincs. -hajtotta le a fejét
-Ez esetben kénytelen lesz velem jönni.
-És az autómmal mi lesz? -fogta mg a kilincset
-Nyílvánvalóan azzal fog utánam jönni.
Ezzel megfordultam, és a saját kocsimhoz menve belehuppantam. Érzékien nyúltam a kormányhoz, és indultam el, majd a visszapillantóból láttam a büntetett felet. Emlékezeteimben látom szőke haját, és gyönyörű szemeit. Ellenállhatatlan volt. Jobbat kívánni se kívánhattam volna.

Csekély tizenöt perc alatt a kijelölt helyre parkoltam be, majd kiszállva ismét a rendőri autóból, leállította ő is a sajátját.

Amint kiszállt, megpillanthattam teljes nagyságában. Valamivel alacsonyabb termetű volt nálam. Egy kék kapucnis felsőt viselt, barna farmer szerű nadrággal, valamint szintén fekete bakanccsal.
Meg kell hagyni, nagyon jól nézett ki. Volt tehetsége az öltözéke kiválasztásában.
Közelíteni kezdett, mire én kezemmel az ajtó felé mutattam, hogy arra menjen. Bólintott, én pedig egy gombbal nyitottam neki utat, aztán mindketten beléptünk.
Körülnézett, majd engem követett egészen a saját irodámig, ahol aztán leültünk, és "kihallgatást" tartottam.
-Nos! Szeretném ha megmondaná a nevét, Uram.- néztem rá a papírról
-Min Yoon Gi. -babrált az ujjaival, majd hirtelen szemei találkoztak az enyéimmel - Mennyit kell fizetnem?
- Az nem ilyen egyszerű! Kérem...várjon míg kitöltöm a papírt!
-Nekem erre nincs időm. Majd kipostázzák. -vetette oda ingerülten
Azt hiszem megjött a rosszfiús énje.
-Sajnálom, de ez nem lehetséges! Ekkora összeget nem szabad postáznunk.
-Akkor meg csinálja már. Sok időbe telik? -mormogott
-Ha továbbra sem fogja be a száját, az idő csak telni fog, és mindketten itt maradunk még jó sokáig.
-Biztos úr, nincs valami más módja ennek az egésznek? Engem várnak.
-Hmm...ami azt illeti. Van valami. -mosolyodtam el
-Mi az? -csapta össze tenyereit
Felálltam és elé léptem.
-Biztos tudni akarja azt, Min Yoon Gi?
-Ennél biztosabb semmiben sem lehetnék.
Ekkor még közelebb léptem hozzá, és puha ajkaink érintkeztek a másikéval. Édes volt, és jól eső...legalábbis számomra.

Az egész csak néhány másodperc volt, mert megszakította.
-Maga meg mit művel?
-Sietsz, nem? Ez rövidebb lesz, hidd el! -kacsintottam, és megismételtem tettemet
Elválálva tőle ijedt pillantásokat küldött felém, és megtörtem a közöttünk ülő csendet.
-Nem pénzt kérek...hanem egy éjszakát Veled! -simítottam meg selymes arcát - ...és örülnék ha tegeződnénk.
-Nincs más módja, a bírságnak? -nézegetett rémülten
-Attól tartok nincs.
-De én nem vagyok buzi. Az lehet, hogy te homokos vagy, de én most is egy nőhöz siettem volna. -ingerült fel
-Akkor egy nő helyett, kapsz egy férfit. Nem nagy a különbség...csupán csak annyi, hogy én dominálnék. -haraptam be alsó ajkamat
-Te tényleg megbolondultál! Majd valahogy megoldjátok, a csekket...én már itt sem vagyok! -fordult sarkon, mire én megragadtam csuklóját, és magamhoz rántottam
-Nem foglak elengedni! Jobb lesz ha belemész...vagy szenvedni fogsz. -suttogtam a fülébe
Még közelebb hajoltam és ajkaink ismét találkoztak. Vadul martam a száját, és legnagyobb meglepetésemre viszonozta. Belemosolyogtam, aminek hatására eltávolodott tőlem.
-Ne vigyorogjál! Nem szívesen csinálom. -hajtotta le fejét és a cipőjét skandálta
Erre megint csak vigyorogni tudtam, majd a kezemet a mellkasára helyeztem, és elkezdtem tolni a kanapé felé. Ledöntöttem rá, és fölé kerekedtem, majd az ajkait birtokba véve csókoltam. Megharaptam gyengéden, amire nyögött egyet, ezt az alkalmat kihasználva pedig nyelvemet becsúsztattam az övéhez, és szenvedélyes táncba hívtam. Kezei egy percre sem álltak meg, folyton simogatták hátamat. Az övemet meglazította, és kirántotta a nadrágomból az ingemet, majd az alá nyúlva körmei segítségével mart a bőrömbe. Én is sóhajtottam egyet, majd a kezemmel segítettem rajta, és nadrágjának a gombjával, valamint sliccével időztem el. Lerántottam róla a fölösleges textilt, és a combjaira csaptam, közben nyelveinket el nem engedve. Ő is megszabadított a rendőri szereléstől, amik a földön landoltak.
Mikor minden anyag eltávolodott testünkről, úgy simultak a meztelen felületek egymásnak. Yoongi is készen állt, és én is.

Az este folyamán lassan haladtunk fokozatról, fokozatra.
Minden jól sült el, egy hiba nem volt az éjszakánkban. Tökéletes volt, és a legjobb része még csak ezután jött.
-Hahh...Köh...köhszönömh... -ziháltam
-Neh köszönd. Énh...én köszönöm nekedh, hogy megmutattad, mi az igazi élvezet. Hálás vagyok! -fordult felém, és immáron ő kapott a dús ajkaim után
Egymás mellett feküdtünk, és nem tudtam felfogni a szavait. Ez most komoly!?
-Leszh...még...lesz még ilyen alkalom? -mosolyodott el
-Ha szeretnéd akár máris. -követtem példáját
-Felőlem rendben van...de...ne itt...frusztráló egy rendőrségen szexelni...egy...egy velem egy neművel. -pillantgatott végig testemen
-Nálam vagy nálad? -tettem fel a rövid kérdésemet
-Mutasd meg, hogy hol laksz...tudjam, hogy hova kell mennem. -kacsintott rám
-Az elején pedig nagyon ellenkeztél...
-Az már a múlt...na menjünk míg még benne vagyok.
-Jó...de előre szólok...nem hangoskodhatsz annyira, mint most!