Téma: Szomorú, depizős
Stílus: Yaoi
Szereplők: BTS (főszereplő: JungKook és J-Hope)
*Hoseok szemszögéből*
Délután 2 óra körül lehet az idő. Úgy döntöttem, hogy elindulok és veszek valami sütit, és meglepem vele a fiúkat. Egyedül mentem, mert V, Jimin, Jin, és JungKook a táncteremben próbáltak, Suga és RapMon pedig a stúdióban dolgoztak. Mindenki kimerült már, és ez az utolsó munkanapunk, mert jövőhétre kaptunk egy kis pihenőt. Ezen gondolkodva sétáltam. A szél süvített, és egy kicsit az eső is csapkodott. Amikor már végre megérkeztem a cukrászdához mindenkinek a kedvenc sütijéből vettem 2-t, 2-t és kilépve a boltból felvettem a kapucnimat és elindultam haza a dormba. Egyik kezemben vittem a szatyrot, amiben kis dobozokban ültek a sütik, a másik kezemben pedig a telefonomat tartottam, hogy csináljak egy fotót Twitterre a fanoknak. Mindez jó ötlet volt, míg meg nem látott két idióta és el nem kezdtek nekem üvöltözni:
-Fúúúúj! Ott van az a buzi abból a nyomorék bandából! Húzott szemű köcsög... Egy rakás szar vagy! -kiabálták
Mondanom sem kell, hogy nem a mi népünkből származtak, szerintem amerikaiak lehettek. Nagyon minimálisat értettem a nyelvükön és így értettem meg a sértő véleményt. Nem is figyeltem rájuk, inkább nagyokat lépve siettem haza. Már alig bírtam megállni, hogy ne sírjaim el magamat. Egy gyönyörű kezdetű napból, egy ilyen katasztrófa lesz. Ez borzasztó. Mikor hazaértem, levettem szürke színű szövetkabátomat, és a fekete bakancsomat majd a helyükre raktam azokat. A szatyrot leraktam a konyhában az asztalra, de ekkor megpillantottam Kook sálját a szék támláján. Basszus...most mit csináljak. Ekkor már nem bírtam tovább, és elkezdtem zokogni. Patakokban folytak a sós cseppek a szememből, végig az arcomon. Az államon elidőztek majd lecsöpögtek az asztalra. Lépéseket hallottam, de nem tudtam abbahagyni a sírást.
-Te jó Isten Hobi! Jól vagy? Miért sírsz? Mi történt? -rohant oda mellém JungKook, és ölelt meg azonnal, majd kérdezgetett
Nem tudtam válaszolni, mert a sírás akadályozott. Jungkook megfogta a karomat, felállított majd felkísért a közös szobánkban. Amikor eljöttem itthonról még kupi volt. Nem tudom mennyivel előttem érkezhetett haza a Maknae, de amikor beléptünk ragyogó rend volt. Felmérve a terepet leültetett az ágyára és újra hozzám szólt.
*Jungkook szemszögéből*
Mikor megláttam a konyhában a síró Hoseokot, nagyon megijedtem. Abban a percben odamentem és kérdezgetni kezdtem, de nem tudott válaszolni, mert annyira elvolt keseredve. Felkísértem a szobánkba, majd leültettem a megvetett ágyamra. Újra feltettem neki a kérdést:
-Hobi! Mi a baj?
Ekkor megtörölgette piros, kisírt szemeit és rám emelte tekintetét.
-A...a...a...amikor...mikor elmentem itthonról akkor még tök jó volt a kedvem. Vettem nektek sütit, hogy feldobjam a napotokat...de amikor jöttem vissza a dormba, két ember kezdett nekem kiabálni, hogy 'húzott szemű köcsög', meg hogy 'buzi'.... és nagyon szarul esett...én soha nem ártottam senkinek.. Akkor ők miért teszik? -elmondta nehezen, de ekkor megint sírásban tört ki
Szegény Hobi nagyon kivan. De szerintem ez mindenkit megérintene.
-Oh...én..nagyon sajnálom. Szeretnél róla beszélni?
-Nem! Hagyj magamra Kookie...kérlek! -szólt halkan
-Hát jó! Ahogy szeretnéd. Szólj ha valamire szükséged van!
A mondandóm után felálltam és lementem a nappaliba TV-t nézni, de végig csak Hoseok járt az eszemben. Sajnáltam és mellette akartam lenni. 1 óra után nem bírtam tovább és visszamentem hozzá. Halkan benyitottam, majd láttam, hogy elaludt az ágyamon. Olyan aranyos. Befeküdtem mellé, majd elaludtam én is. Később ajtócsapódásra ébredtem. Lementem a konyhába üdvözölni a többieket. Mindenki hazajött végre és így egyszerre mondhattam el mindenkinek a történteket. Ledöbbenve hallgatták végig a Hoseokot ért eseményt. Mindenki felakart hozzá menni, de megállítottam őket és szóltam, hogy alszik és hogy hagyják pihenni. Nem ellenkeztek velem amiért hálás voltam. A sütit beraktam a hűtőbe és leültem az asztalhoz a többiekhez. Csak Jin és J-Hope hiányzott körünkből, ugyanis Jin a pult és gáztűzhely körül tevékenykedett, Hoseok pedig fent aludt. Beszélgettünk a lelkileg sérült társunkról, majd úgy döntöttünk, hogy holnap nem fog jönni velünk dolgozni. Továbbá úgy láttuk jónak a dolgokat, ha valaki itthon marad vele és mivel én tudok a legtöbbet a dologról, ezért én fogok róla gondoskodni. Örültem neki, hiszen szeretem Hoseokot, és nem szeretném hogy baja essen. Fél óra múlva Jin végzett a vacsorával.
-Szóljak Neki? -kérdezett Nam
-Szerintem hagyjuk...had pihenjen...jobb lesz most így neki. -javasoltam
-Hát jó.
Elkezdtünk Hobi nélkül enni, majd szóltam a többieknek, hogy lefoglalnám a fürdőt. Beleegyeztek, hogy én legyek az első aki megfürödhet, és az alkalmat kihasználva belibbentem a helyiségbe. Levettem magamról a fekete kardigánt, majd a fehér pólót. Ezeket követte a kék színű szakadt farmerem, a szürke zoknim és végül a fekete boxerem. Először egy kevés kis hideg vizet engedtem, majd erre jó sok forró víz jött. Beleültem a kádba és kirázott a hideg. Mikor testem megszokta a meleget a kezembe nyomtam egy kis tusfürdőt és lekentem magam vele. Amikor a habos réteget lemostam magamról hátradőltem és gondolkodtam mivel vidíthatnám fel a barátomat. Hmm...ha már úgy is ketten leszünk itthon, van egy ötletem. Perverz mosoly húzódott arcomra féloldalasan és halkan, de még sem magamban ennyit mondtam:
-Meg van!
Kiszálltam a kádból, majd a törölközőmért siettem, de egy nagyot estem, ugyanis nem célszerű mezítláb, vizes talppal a kövön futni. Egy kicsit megütöttem a hátsó felemet, de nem volt vészes így felálltam és érte nyúltam a kék színű textilért. Derekamra tekertem és bementem a szobába. Kivettem a fiókomból egy piros boxert és magamra vettem. Ezután a takaróm alól előhúztam a pizsamámat és azokat a darabokat is magamra aggattam. A folyamat után befeküdtem Hoseok ágyába, ugyanis Ő még mindig az enyémben szundított. Még Twittereztem kicsit, aztán én is álomba szenderedtem.
*Hoesok szemszögéből*
Farmerdzsekiben és fekete koptatott farmerban ébredtem. Méghozzá Kookie ágyában. Kikeltem az ágyból és elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan kerültem oda, aztán rájöttem. A gondolatra megint elfogott a sírás. Kimentem a szobából majd a konyhába érve találtam egy kis cetlit. Letöröltem könnyeimet és elolvastam:
"Hobi! Ma Kook fog gondoskodni rólad! A reggelitek a pulton van a zöld tányéron!
Legyetek jók!
-Jin-"
Ezt elolvasva rájöttem hogy a Maknae miért aludt még mindig. Felmentem mert úgy döntöttem megfürdök. Vittem magammal pár ruhadarabot, majd bezárkóztam. Magányra vágytam. Szerintem több mint háromnegyed órát töltöttem a fürdőben, de jól esett. Felfrissültem. Azonban ha arra a bizonyos tegnap délutánra gondolok, még mindig rossz érzéseim vannak, és a sírás fojtogat. Lementem újra és ettem. Palacsintát csinált Jin reggelire. Imádom a palacsintát, szerintem tudott a tegnapiról és ezért csinálta az egyik kedvencemet. Amint jól laktam visszamentem a szobámba. Nem tudom mennyi ideig ehettem, de Jungkook ült az ágyán felöltözve. Amint meglátott felpattant az helyéről és üdvözölt.
*Jungkook szemszögéből*
Mikor felkeltem nem volt az ágyamban Hopie. Zajt hallottam lentről így tudtam hogy ott van a konyhában. Elmentem lefürdeni és az ágyamban vártam rá. Amikor megpillantottam felálltam és odasiettem. Üdvözöltem majd megöleltem. Viszonozta mindkettőt.
-Jól vagy? -érdeklődtem
-Igen! Sokkal jobban vagyok mint tegnap! -mosolygott
De azért még mindig nagyon rossz a kedvem ha rágondolok.
-Oh! Mi lenne ha tennék érte, hogy még csak rá se gondolj!?
-Mire célzol? -nézett kérdőn, én pedig megcsókoltam szenvedélyesen
Meglepődtem. Azt hittem ellök majd, de nem. Először egy kicsit tiltakozott, de aztán viszonozta. Utat nyitott a nyelvemnek, majd átdugtam az enyémet az Ő üregébe, majd utánozta a cselekvésemet. Pár perc múlva már az ágyában feküdve faltuk egymást. Megszabadítottam lassan pólójától, majd végigsimítottam mellkasán. Megharaptam nyakát, mire felmordult egy kicsit. Elmosolyodtam majd ő is megszabadított az én pólómtól. Már kezdtem alig elférni nadrágomban, de türtőztettem magamat. Kívántam. Folytattuk csókcsatánkat, majd egy szó nélkül húztam le nadrágját! Mindkettőt. Kicsit illetődötten nézett engem, de megszokta a helyzetet, amikor már én is így feküdtem mellette. Nem siettünk a dolgokkal. De ami azt illeti. Az egyik pillanatban még mellette voltam, most pedig már fölötte. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam és tettem a dolgomat. Végig simítottam a lábán ő pedig felsóhajtott. Tudtam hogy nem bírja tovább így megtettem amit megkellett. Gyengéd voltam, de mégis vad. Soha nem volt még ilyen élményben részem, de tetszett. Amikor végül egymáséi lettünk visszahúztam rá a boxert és az itthoni nadrágját, majd így cselekedtem magammal is. A kis reggeli kalandnak az lett a vége, hogy egymás mellett feküdtünk és nem vettük le egymásról szemeinket. Egy kérdést tettem fel neki:
-Szomorú vagy még? -húzódott féloldalas mosoly arcomra
-Egy ilyen után ki lenne szomorú Kookie? -kacagott fel
-Oh..akkor elértem a célomat!
-Mindenesetre! -rám mosolygott és megcsókolt
-Szeretlek!
-Én is téged! -válaszoltam és egymás karjaiban aludtunk el.
Köszönöm a megtekintést!
#saranghae
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése